Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

3. füzet - II. Sajó Elemér: Víz alatti vasszerkezetek rozsdásodása

174 leteket indítottak meg. Azóta a kísérleteket folytatják, illetőleg a különféle mázolásokat évenként rendszeresen megfigyelik. Az eddigi főbb eredmények a következők. A külföldi gyárak által forgalomba hozott és erősen reklámozott Lithosponefesték (Zinksulfid stb.) abszolúte nem vált be. Ez a festék csak nedvességnek ki nem tett helyeken, épületek belsejében stb. felel meg. A sok czég ajánlotta vasminium-festék, mely vasoxydból stb. áll, a második évben levelekben lehullott és a rozsda nyomban kiütött. Az úgynevezett pikkelypánczél-festékekkel mázolt vasak három év alatt teljesen megrozsdásodtak. Az ólomfehér-festék jól tartotta magát. A legjobban bevált azonban a czink szürkefesték, illetőleg az alábbi eljárás, melyet jelenleg a vasúti hidaknál általánosan alkalmaznak. Még a gyárban a mázolatlan vasfelszínekről a rozsdát drótkefékkel, a menynyire lehet, ledörzsölik és a már le nem kefélhető rozsdát vegyi szerekkel távolítják el. Ez a teljesen tiszta vasfelszín a gyárban minium (ólompir)-mázolást kap. (A csegék és duzzasztóművek vasai két minium-mázt, a hidak csak egyet kapnak.) A hidakon szerelés után először is kijavítják a minium-alapmázt. Azután következik az összes illesztéseknek és hézagoknak kitt-tel való kitöltése. Ezután jön az első czinkszürke fedő mázolás, melyhez 3/

s firniss (lenolaj) és x/s terpentinből álló oldatot alkalmaznak. Mikor az első fedő mázolás teljesen megszáradt, a második czinkszürke fedő mázolást már tiszta firniss (lenolaj)-kötőanyaggal végzik. E második mázoláskor a legfontosabb, hogy az olyan hézagokat, melyeket a kitt nem töltött egészen ki, teljesen teleereszszék festékkel. Azért teszik ezt csak a második mázoláskor, mert a száradáskor a tiszta lenolajkeverék a levegőből körülbelül 15% oxigént vesz fel és így súlyban növekszik, de térfogatban is kiterjed és így teljesen kitölti a hézagokat. Az első mázolásnak soványabbnak kell lennie, mert ha mindjárt először is lenolajat alkalmaznának, a második mázolás elválna az alsó zsíros felszíntől. Ezt a körülményt a m. kir. államvasutak gépgyára már a vízi műtárgyak kátránymázolásakor is tekintetbe veszi. így 1911. őszén a bégafői csegéhez és duzzasztóműhöz az első kátrányfestéket már soványabban csinálták. A Talabor-hidakon a fent leírt czinkszürke mázolás kitűnően bevált. A fejlemezek felső részét csak a 9-ik évben kellett újra mázolni, a többi vasfelszínt pedig csak a 10—11-ik évben. Természetes, hogy egy egész hídnak az első mázolásanem hajtható végre olyan tökéletességgel, mint egy kisérleti felszíné. Másrészt a légköri viszonyok sem mindenütt egyformák. Ezért, bár a kísérletek alkalmával a czinkszürke festés tartóssága 9—10 év volt, gyakorlati okokból és nagyobb biztosság kedvéért a vasúti hidakat már minden 5-ik évben újra mázolják. Ezelőtt a m. kir. államvasutak a mázoláshoz csak egy évi jótállást kötöttek ki; most a kísérletek alapján a jótállás határidejét öt évre emelték fel. Egy mázolás a m. kir. államvasutaknak a hídszerkezet métermázsája után körülbelül 2 K-ba kerül. (Ha a mázolást a gyár végzi, melyek állandó és gyakorlott munkaereje van, ez az egységár kisebb.) Az újabb hidak tartósságát 40 évre becsülve, a régebbi két évenkénti mázolás fentartásköltsége volna: 20 mázolás à 2 К = 40 К métermázsa, ezzel szemben az új öt évenkénti mázolás fentartásköltsége volna : 8 mázolás à 2 К = 16 К métermázsa, vagyis a hidak 40 éves fennállása alatt a megtakarítás mintegy 24 К métermázsánként. Vagyis a kísérletek végeredménye abban foglalható össze, hogy az új hidak tartóssága 10—15 évvel (mintegy 5O°/

0-kal) növekedett, a mázolás fentartásköltsége