Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

3. füzet - II. Sajó Elemér: Víz alatti vasszerkezetek rozsdásodása

175 •pedig — miután a hidakat a régi két évi időköz helyett öt évi időközben kell csak ezután festeni — mintegy 150

0/

0-al csökkent. Nyilvánvaló, hogy ez az eredmény — a mázolás lévén a legdrágább fenntartó munka, mely azelőtt 25—

ЬО év alatt is a hídszerkezet beruházásköltségének majdnem felére ment fel — a vasúti hidakba befektetett nagy tőkék mellett évenként milliókra menő megtakarításnak felel meg. A vízi műtárgyakon a szürke olajfesték költsége — ezzel a festékkel mázolták pl. 1911. évben a topoloveczi vízosztózsilip vasszerkezeteit — közelítően a következő : f anyag .. . ! ... ... ... 0-80 К ^ I munka ... ... ... ... ... 050 « összesen ... 1-30 К a vasszerkezet métermázsája után. Ezzel szemben az ólomglétes kátrányfestésnél: ( az anyag mintegy ... 0'20 Iv-ba B) [ a munka... ... 0 5

0 « az egész mázolás mintegy ... 0"70 K-ba kerül a vasszerkezet métermázsája után. Когерез nagyságú vízlépcsőnél (csege és duzzasztómű) mintegy 1000 métermázsa vasszerkezetet helyeznek el. A szerkezet tartósságát 30 évre becsülve és feltéve (a mi pl. a Bégán szükséges), hogy a vasakat minden évben újra kell mázolni, 30 év alatt a mázolás költsége: az A) alatti eljárással: 30 X 1000 q à 1'30 ... ... ... 39.000 К a B) « « 30 X 1000 q à 0'70 21.000 « Vagyis nyilvánvaló, hogy a vízi műtárgyak mázolásában a haladásnak még igen nagy tere van és pedig főképen a következő irányokban : 1. Gondos és jó mázolással a szerkezetek élettartamát lényegesen meg lehet hosszabbítani. 2. A mázolóanyagok költségében a kísérletek alapján a legjobb se mellett a legolcsóbb festéket válogatva ki ós esetleg központi, olcsó beszerzést alkalmazva — előreláthatólag megtakarítás érhető el. 3. Ha a zsilipkezelő személyzet be van tanítva a gondos és jó mázolásra — miként az alsó Begán már megtörtént — a festés munka-költségei nagyobbára teljesen megtakaríthatók. A kísérletezés következtében előálló haladásnak az eredménye, mivel a kísérletek több évet szükségeinek, természetszerűen nagyobbára csak 5—10 év múlva mutatkozik. Tíz év múlva már 25—30 vízlépcsőnk lesz és így a kísérleteknek már mostan való megindítása igen fontos. Az alsó bégai műtárgyak állapotáról és a fentebb érintett kérdésekről tett jeletés alapján az Orsz. Vízépítési Igazgatóság a külföldi mázolások tanulmányozásával Hoffer István M. A. V. gépgyári vegyészt bízta meg, ki e tanulmányútját 1911. deczember hóban tette meg. Útjáról írásban fog részletesen beszámolni, de addig is időszerűnek tartjuk szóbeli jelentése alapján a nélkül, hogy a részletes jelentésnek elébe vágnánk — a külföldi tanulmányok igen érdekes eredményét néhány szóval jelezni. A külföldi viziutak közt vannak olyanok, a hol a rozsdával semmi baj sincsen. Más helyeken a szerkezetek kisebb-nagyobb mértékben rozsdásodnak. E tekin-