Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

3. füzet - II. Sajó Elemér: Víz alatti vasszerkezetek rozsdásodása

173 mázolásokat és egyéb fentartó munkákat elvégzik. Ez náluk már százéves gyakorlat és így az érdekeltek már hozzászoktak és nem tesznek ellene kifogást. A mi viszonyaink közt azonban egy hetekre terjedő általános nyári hajózó szünet alig volna keresztül vihető. Németországban szintén nincsen nyári hajózó szünet. 2. Az écskai müveknél. A csege vaskapuit és tiltóit 1903. év január-február havában szerelték fel és külön e czélra készített, belül papírral beragasztott (kitapétázott) és fűtött bódékban mázolták be kétszer miniummal és felette szintén kétszer 8 súlvrész kőszénkátrány. 1 súlyrész ólomglét és 1 súlyrész terpentinszeszből álló keverékkel. Ezt az összetételt Francziaországban szokták alkalmazni. Ez a téli mázolás nem valami jól sikerült, valószínűleg azért, mert a munka bár födött és fűtött, de azért vízpárákkal telített térben ment végbe. A kapuk kisvíz feletti részét már a következő év nyarán újra mázolták ólomglétes kőszénkátránynyal és azóta is, a rendes fentartó mázoláshoz ezt a keveréket alkalmazzák. Miként a Bégatorkolatnál, úgy Écskán is láttuk, hogy az ólomglétes kőszénkátrány egy évig elég jól megvédi a vasszerkezetet a rozsda ellen, de tartóssága két évre már nem terjed ki. Két év alatt a rozsda már azzal az összetétellel is megtámadja a vasat. Az écskai kamarazsilipnél is a sűrűn és gondosan mázolt kisvíz feletti részek jó karban vannak, de a kisvíz alatti vasakat épen olyan ijesztően pusztítja a rozsda, mint a Bégatorkolatnál. Az écskai duzzasztómű bakjáit 1905. tavaszán szerelték fel és mázolták be miniummal és felette szürke olajfestékkel. Az első három bakot 1910. márcziusban vagyis épen öt évi használat után emelték ki. E bakok felső része a gondos fenntartó mázolások következtében jó karban van, de a kisvíz alatti vasakon itt is 3—4 mm.-es rozsdalyukak vannak. A duzzasztómű-bakok tartóin 6 mm. vékony gerniczlemezek is vannak és így az erős rozsdásodás mind a zsilipkapukon mind a duzzasztókon is igen aggasztó jelenség. Écskán az ólomglétes kőszénkátrányon kívül a Béga-kirendeltség a Németországban több helyen alkalmazott Inerthol-, Nauton- és Siderosthen-festékekkel stb. is végzett kísérleteket, de eddig a kőszénkátrány bizonyult aránylag a legjobbnak. Vagyis a bégai műveken a szereléskor alkalmazott háromféle és pedig a) miniumalap és felette olajfesték, b) miniumalap és felette ólomglétes köszénkátrány, c) háromszoros minium-mázolás közül egyik sem vált be, s az állandóan viz alatt lévő vasszerkezetek aggasztóan rozsdásodnak. Mielőtt ebből a kedvezőtlen eredményből a további következményeket levonnánk, talán nem lesz érdektelen párhuzamosan a hazai vasúti hídmázolások fejlődés-folyamatát is röviden áttekinteni.* A hazai vasúti hidak mázolása. Mázolatlan vagy rosszul mázolt hídszerkezeten egy kedvezőtlen tél 1—2 mm.-es rozsdásodást is okoz. Mázolatlan szerszerkezet szárazban is 4—5 év alatt tönkremegy. Azelőtt a vasúti hidakat kétévenként mázolták és e fenntartással a régi hidak tartóssága mintegy 25 év volt. Az újabb hidakat 5 évenként mázolják és ennek ellenére is tartósságukat mintegy 40 évre lehet becsülni. Ezt a kedvező eredményt főképen a mázolások terén elért haladásnak lehet köszönni. A m. kir. államvasutak mintegy 10 óv előtt a Talabor-hidakon mázoló kisér*) Az erre vonatkozó adatokat Hoffer István vegyész úr volt szíves rendelkezésre bocsátani.