Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)
3. füzet - II. Sajó Elemér: Víz alatti vasszerkezetek rozsdásodása
172 czélra 3000 korona hitelt kért, mely összegből mázolásokkal foglalkozó szakember hazai és külföldi tanulmányújának és a különféle festékanyagokkal való mázoló kisérleteknek költségét fedezni lehetett. A Vízépítési Igazgatóság a kért hitelt engedélyezvén, a részletesebb tanulmányok megkezdése előtt Hoff'er Istvánt, a m. kir. államvasutak gépgyárának vegyészét és e sorok íróját bizta meg, hogy az alsó-bégai műtárgyak vízalatti vasszerkezeteit rozsdásodás szempontjából vizsgálják meg. Ezt a vizsgálatot 1911 november havában ejtettük meg és я következőket találtuk : 1. A bégatorkolati müveknél. Azokon a vasrészeken, a melyek évenként hoszszabb időre szárazra kerülnek, alig van baj. A fenntartás rendkívül gondos, a hozzáférhető részeket minden évben újra mázolják és így ezeken a vasakon csak csekélyebb rozsdásodás tapasztalható. Egészen más a helyzet a kisvíz színe alatti vagy egyéb hozzá nem férhető vasrészeken. 1911. novemberben igen alacsony volt a vízállás és így alkalmunk volt olyan részeket is szárazon látnunk, melyek rendszerint egész évben víz alatt vannak és így eddig nem voltak mázolhatok. A csege vaskapuinak azt a sávját, melyet az előző években nem lehetett mázolni és a mely most szárazra került, újnyi vastag rozsdaréteg borította. A rozsdát letisztítva 4—5 mm. mély rozsdalyukakat lehetett mérni. A kapúk 1903-ban készültek és így 8 év alatt a rozsda a 8—10 mm. vastag lemezeknek majdnem feléig hatolt már be. Vagyis a Begán az állandóan vízzel borított, hozzá nem férhető vasrészek időtartamát alig lehet 15 évnél többre becsülni. A kapúk és tiltok eredetileg miniummal és olajfestékkel voltak mázolva. A kamarazsilip tiltóin. az ellensúlyok vastag drótkötelei néhány év alatt elrozsdásodnak. Több izben megtörtént — a kötelek időnként való kicserélésével is — hogy a rozsdás drótkötelek még kiváltás előtt elszakadtak és a tiltok ellensúlyai lezuhantak az aknákba. A duzzasztómű vasbakjai 1905. őszén készültek el és kerültek — előbb háromszoros minium-mázzal ellátva — víz alá. E bakok közül hármat 1910. tavaszán emeltek ki és helyettük a tartalékbakokat helyezték be a mederbe. A kiemelt bakok tehát csak 4/ l a évig voltak víz alatt és ez aránylag rövid idő alatt is 3—4 mm.-res lyukakat rágott bennük a rozsda a kisvíz alatti részen, a melyhez nem lehetett hozzáférni. Most a bakok közül — három tartalékbak állván rendelkezésre — minden évben hármat kiemelnek, ezeket egy évig szárazon tartják, ez idő alatt a rozsdát a leggondosabban letisztítják és a tiszta vasfelületeket kétszer miniummal (ólompirral) és kétszer kátránynyal mázolják. A duzzasztómű 19 bakból áll és így a bakok átlagban hat évenként kerülnek szárazra, illetőleg alapos mázolás alá, a mi mindenesetre kissé hosszú időköz. A duzzasztóművön látni lehetett olyan részeket, melyeket 1911. szeptemberben mázoltak, de a melyek, még mielőtt teljesen megszáradhattak volna, víz alá kerültek. A mozgó víz itt a még nem egészen száraz mázolást erősen lemosta. Vagyis a nyári mázolás a vízállások változása miatt nem mindig sikerül. Viszont a téli mázolást a fagy teheti tönkre. Ezeket és egyéb bajokat Francziaországban úgy kerülik el, hogy a csatornákon nyáron a hajózást minden évben rendszeresen néhány hétre megszüntetik (chaumage) és ez idő alatt az összes javításokat,
