Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

3. füzet - II. Sajó Elemér: Víz alatti vasszerkezetek rozsdásodása

171 Tótth Róbert híres hídmérnök tervezte és az Államvasúttársaság resiczabányai hídgyára készítette és építette. Ismertetésünkből képet nyerhetünk a hatalmas viziműtelepről, mely az amúgy is rohamos léptekkel fejlődő resiczabányai kohó- és bányatelep fejlődésére jó hatással van, mert a mű versenyképes s így lehetővé tette, hogy az azon a vidéken élő és kivándorlásra hajlandó nép munkát kapjon és könnyebben megszerezhesse kenyerét. Nemzetgazdasági szempontból tekintve a művet, megállapíthatjuk, hogy évente 17 55 millió kilowattórát termelve, mintegy 26-5 ezer tonna szénfogyasztástól menti meg az országot. Fontos továbbá, hogy e vizimű megépítésével vált csak lehetségessé az alig megközelíthető temesi őserdők kedvező kihasználása, mert itt a faállomány már évszázadok óta parlagon hevert és a nemzet közgazdaságában aktiv szerepet nem játszott. Az Osztrák-Magyar A11 am vasúttársaság büszke lehet a befejezett műre, melyet hazánk műszaki alkotásai között — közgazdasági fontosság szempontjából — a kiválóak közé kell soroznunk. Vízalatti vasszerkezetek rozsdásodása. Irta: Sajó Elemér. Külföldön a vízalatti vasrészek bemázolására a legkülönfélébb festékeket és eljárásokat alkalmazzák. Úgyszólván minden folyón másféle festéket vagy összetételt használnak. E festékek egy része jól beválik, a vízalatti vasrészek nem rozsdásodnak ; más folyókon a gyakori festés ellenére is a szerkezetek erősen rozsdásodnak. Hogy e helyen a rozsdásodás a festék rossz minőségének, vagy egyéb körülményeknek tulajdonítandó-e, ez a kérdés eddig még nem volt tisztázva, Hazai viszonyainkat illetően úgyszólván csak az a tapasztalat állott rendelkezésünkre, hogy a B'erenczcsatornán a rozsdával nincs nagyobb baj, míg a csatornázott alsó Béga új műtárgyain a vízalatti vasszerkezetek igen erősen rozsdásodnak. Már eddig is százezekre megy az új kamarazsilipeinkben és duzzasztóműveinkben víz alá jutó vasszerkezetek értéke. És ez az összeg a már folyamatban lévő folyócsatornázások befejezése után milliókra fog emelkedni. Ilyen nagy értékű szerkezetekre nézve rendkívül fontos a helyes fentartás kérdése. Ha sikerül a gyors rozsdásodást megakadályozni és vele a szerkezetek tartósságát csak 10 20 évvel is meghosszabbítani, ez olyan megtakarítást jelentene, a melyből már egy kisebb folyócsatornázás költsége is majdnem kikerülhet. Ha az új szerkezetek első mázolása nem elégséges, hanem rövidebb időközökben, esetleg évenként újra kell mázolni, a vízalatti vasrészeket úgy kell tervezni, hogy kiemelhessük, vagy pedig másképen (pl. kiszivattvúzás útán) szárazon hozzájuk férhessünk. Vagyis a rozsdásodás és a mázolás kérdése már a tervezésre is kihat. A fenti meggondolások indították arra a soroksári Dunaág rendező munkálatainak m. kir. kirendeltségét, hogy a még homályban lévő kérdések tisztázása czéljából az Orsz. Vízépítési Igazgatóságnak javaslatot tegyen. A kirendeltség e 13*