Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

3. füzet - I. Dieter János: A resiczabányai vízimű

170 A termelt 17-55 millió kwó-hoz tehát a szükséges szénmennyiség : 17.550,000 X 1-5 o

c A

A , ^ = 26,o00 tonna, a mi 19—20 К egységár mellett évi 500,000 korona szénmegtakarítást jelent. Természetes, hogy ez az 500,000 К nem abszolút megtakarítás, mert a befektetés-költségek évi törlesztéses kamata, valamint az üzemi költségek is figyelembe veendők az abszolút megtakarítás számításakor. Az állandó (ideális) teljesítményt megkapjuk (vagyis azt a teljesítményt, a melylyel állandóan terhelve a telepet, ugyanazt a kwó-t kapjuk), ha a kwó-k számát osztjuk az egyévi üzemórák számával. Az évi üzemórák számát (300 nap à 24 óra) 7200-nak vettük. 1

1 "7900

1)

0 = 2400 kw álland

ó effektust jelent, те1у-Щ| = 3320 HP.-nak megfelel. Évente átlag 130—140 ezer iirmóter fát úsztatnak le a csatornán. Ez a nagymennyiségű faszállítás egyáltalában nem értékelhető úgy, hogy ennek a viziműre nézve való hasznát nem kell számítanunk. A falepároló részvénytársaság resiczai gyárai a fentemlített famennyiségből évente átvesznek 100 ezer köbmétert, a többit mint tűzifát értékesítik Resiczabányán. Az úsztató csatornák megépítése előtt, különösen csapadékban szegény években csak csekély mennyiségű fát lehetett a Berzaván vadúsztatással Resiczabányára hozni. Úgy hogy e vizimű nélkül lehetetlen lett volna a resiczai — igen jövedelmező — falepárolót létesíteni. A lepárolás nemcsak értékes mellékterményeket ád, hanem majdnem 50%-kal több szén nyerhető, mint a régi domlyaszenesítéssel. Nagy haszna továbbá a viziműnek még, hogy a csatornákban hasáb-, dorongágfa, hasítatlan tuskók, egyszóval mindennemű fa kis sérüléssel szállítható, míg a vadúsztatással csakis hasábfa volt úsztatható s ez is nagy részében tönkrement. Említésre méltó még, hogy a víziművel kapcsolatban a művekhez szükséges október hűtővíz is könnyebben megszerezhető. Építő idő és a közreműködők. Az egész vizimű három évig épült, 1S01. év havában kezdték és 1904. év őszén fejezték be. A munkálatok ^legnagyobb része házikezelésben épült. Csak a főcsatorna 5 alagútjának vájását végezte a Mandel, Hoffmann és Quittner építővállalkozó czég, folyóméterenkint 110 korona árral. A vájáshoz szükséges gépeket üzemképes állapotban és a fűtéshez szükséges tüzelőanyagot a helyszínén díjmentesen az Államvasúttársaság adta. Ez alagutak egy részét vállalatban, egy részét pedig házikezelésben falazták. A ferenczfalvi völgyzárógát falazó munkálatait Lenarduzzi János építővállalkozó czég teljesítette. A főcsatorna eszméje Martinék Antal volt uradalmi igazgatótól ered. A felvételeket és a tervezést legnagyobb részt Pohl János felügyelő végezte. A felső csatorna, az összes úsztató és visszavezető csatornák építését Kubányi Endre erdőfelügyelő intézte. A főcsatorna építését Paletta Ferencz felügyelő ellenőrizte és vezette. Ugyancsak Demény Ferencz, Kelényi Kálmán és Marcsekényi Ottmár mérnökök is hatásosan közreműködtek részben mint ellenőrök, részben mint építésvezetők. A ferenczfalvi völgyzárógát С zakó Adolf műegyetemi tanár tervei alapján és ellenőrzésével épült. Az összes vasszerkezeteket és vasakvaduktokat