Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

2. füzet - IV. Gayssler P. Vilmos: Az Emscher-kutak

140 3. A kezelés helyes legyen, azaz jelen esetben az iszaplebocsájtás helyes időközökben történjék. A mi a górcsövi szervezetek jelenlétét illeti, e czélra elegendő, hogy a rothadáshoz szükséges kellő mennyiségű szerves és fehérnye-anyag legyen jelen. Ez a városi szennyvizekben minden esetben megvan még akkor is, ha esetleg több ipari szennyvíz is van benne. A 2. és 3. pontokra csak a gyakorlat és a kísérletek adhatnak feleletet. Eddig azt tapasztalták, hogy 10—15 méter kútmélység és 7—10 méter átmérő a legkedvezőbb az Emseher-kutak működéséhez, s hogy a rothadó folyamat 3—íhónapig tart. A folyamat gyorsabb, ha több a szerves anyag és lassúbb, ha kevesebb. Az iszapot rendesen a «g» nyílásokig engedjük felhalmozódni, s annyira bocsájtjuk le, hogy a megmaradt részt a rothadó folyamatot még akadály nélkül megindítsa. A kútban nagy mennyiségű szénsav és metlián és kis mértékben kénhidrogén keletkezik, szóval a telep környéke nem lesz kellemetlen szagú és egészségtelen, mint olyan telepnél, a hol a rothadás szabad levegőn folyik le. A megfelelő mértékben kirohadt iszap az «f» térből 2-féle módon vezethető el. És pedig vagy úgy, hogy ezt a h

2 túlnyomás kiszorítja, vagy pedig, ha ez az iszap külső sajátságai következtében (pl. túlsűrűség nyálkásság miatt) be nem következik, megfelelő mélységre helyezett szivattyúval nyomják ki. Nyomó szivattyú alkalmazása azért szükséges, mivel az iszapot nem szabad szívószivattyú alkalmazásával, az alább kifejtendő oknál fogva a gázoktól megfosztani. Ha az elvezetendő iszap sűrűségénél fogva az első módszer szerint nem hozható-