Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

1. füzet - II. Schaffer Antal: Jelentés az 1902-3. évi bajai jégrobbantó munkálatokról

11 A jégbontó munkálatok tekintve a robbanó anyagoknak, szereknek és jégvágó eszközöknek Bajára való szállítása körül felmerült akadályokra — csak 1902. deczember hó 30-án délután kezdődtek és mint később látni fogjuk. 1903. január hó 7-én délelőtt végződtek. Itt fel kell említenem, hogy a jégrobbantó bizottság a deczember 29-iki szabadnapot, egyrészt a jégviszonyok beható tanulmányozására fordította, másrészt a nagymennyiségű robbantó-anyagokat és eszközöket elhelyezte, to­vábbá az alkalmazott munkaerőnek beosztása és elszállásolása, nemkülönben a fagyott dinamit felengesztelése és a bádogszelen­czékbe helyezése dolgában intézkedett. 2. Л robbantás mértékének és módjának megállapítása. A rob­bantás megindítása előtt felvett meder- és jégviszonyokat feltün­tető keresztszelvényeket alapul véve, a bizottság a mindinkább fokozódó veszélynek gyors és hathatós csökkentése érdekében, a koppányi átvágás jégmentes részétől felfelé mintegy 4"5 km, azaz a csanádi átmetszés közepéig egy a víz sodrát követő 50—60 m. széles csatorna kirepesztésében állapodott meg. Minthogy azonban az 1902. deczember hó 30-án bekövetkezett jégcsuszamlás után tett jégvastagság-mérésekből kitűnt, hogy eny­hébb idő beálltával a fölülről érkező jégár csakis a koppányi átvá­gásban találhat lefolyást, a mennyiben a zátonyos régi Dunamedre jéggel volt eltorlaszolva : a helyzet kényszerűsége és a partok­nál keletkezett fenéktorlaszok arra indították a bizottságot, hogy a tervbe vett csatorna helyett, a koppányi átmetszést egész szé­lességében, a tőle felfelé eső jégmezőt pedig legalább 160 méter szélességben robbantsuk ki. Az említett czél elérésére a folyam sodrában, kapcsolt és villamos úton elsütött töltésekkel 40—50 m. széles csatornát készí­tettünk, szélein pedig a visszamaradt vastagabb jégpánczélt és fenékjeget egyes erősebb töltésekkel megbontottuk s a jeget több­nyire nagyobb darabokban a víz elsodorta, a teljesen le nem vált jégtáblákat pedig csáklyások segítségével úsztattuk el. 3. A jégrobbantáshoz használt szerszámok, eszközök és robbantó szelenczék ismertetése, valamint a munkaerőnek beosztása. A rob­bantó töltéseknek a jégtorlaszba, vagy a jégpánczél alá való sülyesztésére szükséges lékek vágatására az 5. képen látható fúrót használtuk, míg a haloxilin nevű robbantó-port és a dina­mitot, egyrészt az átnedvesedéstől való megóvása, másrészt pedig a töltések biztos és hatásos feldurrantása végett, bádogszelen­czékben kezeltük. A haloxilin töltésekhez használt 2,3,4 és 5 kg.-os pléhsze­lenczék, — mint a 6. képen a-val jelölt rajzon látható körke­resztszelvényű hengerek, melyekbe a nyaknyílásáti át akként töl­töttük be a robbantó port, hogy egyrészt a parafadugó csatornáján átvezetett gyújtószál, vagy a lövőkupakos durranó-zsinór meg ne sérüljön ; másrészt pedig, hogy a vége a robbantó-anyag teljes elégése czéljából lehetőleg a töltés súlypontjában legyen. A robbantó-szert a víz behatolásától akként 5 kép. Jégfúró.

Next

/
Thumbnails
Contents