Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

1. füzet - II. Schaffer Antal: Jelentés az 1902-3. évi bajai jégrobbantó munkálatokról

12a о óvtuk meg, hogy a pléhszelenczék nyakát 8 súlyrész feketeszurokból és 1 súlyrész faggyúból egybeolvasztott tömítő anyaggal öntöttük ki, mely kihűlő, illetve sűrűsödő állapotban elég gyorsan megkeményedve, a drága guttaperkapépet pótolta. Minthogy a jég vastagsága, minősége és elhelyezkedése szerint a töltések nagysága változó, hozzá képest különböző ürfogatú edényeket használtunk, melyekből a torlaszoknál, gyakran négyet - hatot egybevetve, földdel vagy homokkal töltött s jól zárható ládában helyeztünk el. Itt felemlítem, hogy egyes szelenczéből álló töltés elsütésére többnyire Bickford-féle vízálló gyújtózsinórt használtunk, míg több szelenczéből kombinált töltésnek egyidejű felrobbantására vagy elektromosgyújtóval vagy lövőkupakkal felszerelt durranó-zsinórt alkalmaztunk, melyet vezetékké egyesítve,villamos úton illetve a lövőkupakos Bickford-zsinórral durrantottunk el. A gyújtózsinór rendesen O'6-IO m.-rel hosszabb volt az akna sülyesztő mélységénél, egyrészt azért, hogy kényelmesen és veszélytelenül meg lehessen gyújtani, másrészt hogy elég időnk maradjon, hogy a lövés liajító-övén kívül, a parton biztosságban helyezkedjünk el. 6. kép. Robbantó eszközök.