Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

2. füzet - II. Sajó Elemér: Adatok a Ferenczcsatornáról

108 11. Tényleges érték. (Relativ érték.) 1. Közlekedés szempontjából .. ... 13,000.000 К 2. Lecsapolás « ... 8,000.000 « 3. Öntözés « 1,300.000 « 4. Vízerőkihasználás szempontjából... ... 1,300.000 « 5. Halászat « 5,

000.000 « összesen ... 28,600.000 K. III. A szorosan vett Ferencz-csatorna évi közvetetten haszna. 1. Megtakarítás a vasúti fuvardíjakkal szemben : 20,000.000 tkm. à 3 f 600.000 K. 2. A 8,000.000 К relativ lecsapoló értékből legalább 25®/

0-ot számíthatunk a mellékágazatokra és így a fenmaradó 6,000.000 К lecsapoló érték 4%-os kamata ... ... ... — ... 240.000 « 3. Az 1,300.000 К vízerőkihasználó értékből legalább 1,000.000 К esik a főcsatornára, ennek hozadéka ... ... ... ... ... ... ... 40.000 « 4. (4,000.000, 5,000.000. 1,000.000 K) halászati érték hozadéka ... 160.

000 « összesen 1,040.000 K. Levonandó : évi fentartás és kezelés ... 230.000 К ebből a 116 km. hosszú mellékágazatokra esik mintegy 80

.000 « marad a 118 km.-es főcsatornára 150.000 К = 150.000 К évi közvetetlen tiszta haszon ... 890.000 K, mely összeg а 6У2 millió К újjáépítő költség 15%-os, a mintegy 20 millió korona összes építő költség 4V2%-°

S kamatának felel meg. A fentiek szerint az egész hálózat relativ mérlegében tőkeértékben mintegy 12 millió К deficzit mutatkozik. Első pillanatra ez a nagy deficzit meglepő dolog. Kutassuk az okait. Mint az előbbiekben közölt forgalmi kimutatásból látható, a Ferencz József csatorna és a tápláló csatorna forgalma rendkívül csekély, együttvéve alig 10°/

0-a az összes forgalomnak, a mi különben könnyen érthető, hiszen a tápláló csatorna parallel megy a Duna mellett, a Ferencz József-csatorna 68 km. hosszából pedig 20—20 km., összesen 40 km. már a Duna, illetőleg a Ferencz-csatorna forgalmi területére esik. Ezzel szemben a két ágazat építő költsége 20

1/

2 millió korona. A mellékes hasznok értékének túlnyomó része a főcsatornára esik, belőlük legfeljebb 2— 2

Va millió K-t számíthatunk a két oldalágazatra. Sőt, tekintetbe véve a fenntartás és kezelés költségeit is, az ágazatok határozottan rontják a főcsatorna jövedelmezőségét. Kimondhatjuk tehát, hogy legalább is az egész 12 millió korona deüczit a mellékágazatokra esik, de valószínű, hogy tényleg ez a deficzit még nagyobb. Azaz a főcsatorna viszonylagos közgazdasági mérlege aktiv, a mellékágazatoké pedig passziv. Vagyis azt a feladatot, melyet a főcsatorna betölt, más módon (vasúttal és külön lecsapoló csatornával stb.) sem lehetett volna olcsóbban megoldani, miért is a főcsatorna közgazdaságilag jelenleg is teljesen megokolt, szükséges és jövedelmező alkotás, mit az évi közvetetlen haszonra vonatkozó III. sz. összeállítás is igazol.