Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

6. füzet - IV. Nagy Béla: Egyiptomi öntözések

•191 ép úgy mint 1833-ban Mehemet Ali tette, figyelmét a Kairótól északra eső országrészre fordítja és oly irányban akarja az öntözést fejleszteni, hogy belőle tényleges és közvetlen haszna legyen. Egyiptom legészakibb részén 694.000 kat. hold míveletlen terület fekszik, melynek legnagyobb része állami tulajdon ; ennek megjavítása, állandó öntözésre való berendezése ós eladása a kincstárnak az egyetlen ós legközelebb fekvő jövedelmi forrása, a mely a gát hiányait jóvá teheti. A kincstárnak a földek értékesítéséből eredő jövedelme előre meg nem állapítható. Ha azonban kat. holdanként átlag csak 500 koronát veszünk fel, 440.000 kat. hold állami terület értékesítéséből 22 milliónyi haszon várható. Miután az egész terület berendezése után egy holdra mintegy 33 korona illeték vethető ki, ebből évenkint 23 millió korona jövedelem remélhető. Csupán a gyapot értéke, a mely ezen a területen termelhető lesz, meghaladja 84 millió koronát. E terület 40%-ának fordulós nyári öntöző vízzel való ellátására, kat. holdanként és naponként 36 köbmétert véve, a terület egy napi szükséglete 694.000 x X 0'4 X §6'0 = 10 millió köbméter. Feltéve, hogy a Nilus vízhozományát az év 3 és Va hónapjában vagyis 108 napon át kell tározott vízből fedezni, a terület állandó öntözése ezéljából 1 milliárd és 80 millió köbméter víz tározásáról kell gondoskodni. Hosszas és gondos tanulmányok arra vezettek, hogy ez a vízmennyiség legczélszerúbben és legolcsóbban az asszuáni gátnak 7 méterrel való felemelésével tározható. Az eredetinél 7 m.-rel magasabb duzzasztott vízszínnel a gát férője 2.300,000.000 m», a melyből levonandó. a) a párolgás következtében előálló veszteség ... ... 103,000.000 m

3 b) az Asszuán-Kairo közti Nilusban elszivárgó és a meder megtöltésére szükséges ... ... ___ ... ... 260,000.000 « c) Középső-Egyiptom vízszükséglete ___ ... ... ... 850.000.000 « Összesen levonandó T.. 1.213,000.000 m

3. Marad északi Egyiptom részére ... 1.087,000.000 m

3. A vízmennyiség tehát teljesen fedezi az érintett terméketlen földek vízszükségletét. Látjuk tehát, hogy a 7 m.-rel emelendő gáttal 2 és félszer akkora vízmenynyiség tározhato, mint az eredetivel. Ha hozzáveszszük még, hogy az eddigi megfigyelések és számítások szerint ez az a vízmennyiség, a mely alacsony kisvíz esetén az árvíz levonulása után a nilusi hajózás veszélyeztetése nélkül egyáltalán tározható és igv ez a «czélszerü űrfogat», csodálkoznunk kell, hogy miért nem épült ki a gát már eredetileg ezzel a magassággal és miért kellett a felemelés kérdését rövid 5 év alatt a pénzügyi válságnak hirtelen megérlelnie? л tervező mérnököket e tekintetben nem érheti vád, mert hiszen tudjuk, hogy Willcocks már eredetileg 7 m.-rel magasabb gátat ajánlott és nagyrészt a szerencsétlen philaei templomon mult, hogy a nemzetközi biráló bizottság az ő ajánlatát nem fogadta el. A gátvastagítás és felemelés teknikai nehézségeit Baker Benjámin oldotta meg s a mint alább látni fogjuk, minden tekintetben megnyugtató módon. Az egyedüli nehézség, a melybe a felemelés ütközött, ma is Philae és a magasabb duzzasztás következtében elárasztott nubiai emlékek. A Nilus hosszanti metszetéből kitűnik, hogy a 7 m.-rel felemelt, 114 m. Földk. t. feletti vízszin a gát felett 212 km. távolságban metszi a Nilus rendes árvizét és 14*