Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

6. füzet - IV. Nagy Béla: Egyiptomi öntözések

•192 e völgyszakaszon lévő nem kevesebb, mint 14 régi, egyiptomi és római eredetű templom és sír közül öt kerül víz alá. Természetes, hogy a régészeti társaságok tiltakoztak a további felemelés ellen. Az egyiptomi kormány épen erre való tekintettel, kevéssel Szudán elfog­lalása után, a Vádi Halfa és Kartum közti völgyszakaszt és öt zuhatagot egy második gát építése szempontjából tanulmány tárgyává tétette. A gát építésére alkalmas helyhez fűzött feltételek a következők voltak : 1. a gát helyén ép és kemény sziklatalaj, 3. olyan széles mederágy, hogy a gátba a legnagyobb árvíz lebocsátására elegendő (legalább 1500 m. széles) nyílások beiktathatok legyenek. 3. A völgyszakasz lehetőleg csekély esésű és a tropikus éghajlat miatti tetemes párolgás csökkentése szempontjából ne túlságos széles legyen és magas­latok zárják körül, 4. legnagyobb gátmagasság a Nilus kisvize felett 20 m., 5. a medencze űrfogata 1 milliárd m. 3, 6. a könnyű és olcsó alapozásra való tekintettel lehető csekély kisvízi mély­ség, tehát nem túlságosan kimélyített nyári mederágak. Az 1905. októberében megkezdett ós mintegy 340.000 К költséggel 1907. ele­jén befejezett tanulmányok arra vezettek, hogy e zuhatagok egyike sem felel meg e kikötéseknek. Első pillanatban még legkedvezőbbnek a hatodik (Szubluka) zuhatag mutat­kozott. Az itt duzzasztandó víz azonban a Kartumtól északra fekvő lapos terüle­teket az év 6 hónapján egészségtelen «zöld vizű» mocsarakká változtatná és a talajvizeket annyira emelné, hogy Szudán fővárosa lakhatatlanná válna. Bármennyire sajnálatra méltó tehát Phylae és a többi elárasztott emlékek sorsa, a szükséges vízmennyiség tarozására egyetlen megoldásnak az asszuáni gát felemelése bizonyult. E megoldásnak további jó oldala, hogy a gát keskeny udvarát meredek hegyoldalak környékezvén, a vízfelszín a magasabb duzzasz­tással is csak kevéssel növekszik s így a párolgás vesztesége sem nagyobbodik. Nem hagyható figyelmen kívül az egyetlen gátnak az a haszna sem, hogy az asszuáni és egy második gát közti folyamszakaszon a felső medenczóből leadott víznek jó része elpárologna. Az építés a könnyen hozzáférhető és egészségügyi, valamint kényelmi berendezésekkel ellátott asszuáni gát környékén olcsóbb és gyor­sabb, mint Vadi Halfától délre eső lakatlan és nehezen hozzáférhető völgyszaka­szokon. Végül egy gátnak ellenőrzése és kezelése könnyebb, mint kettőé. A gát felemelése tehát csupán régészeti szempontból kifogásolható. Az egyiptomi kormány mindent elkövet e «szépséghiba» leplezésére, de Phylae vízbefullasztása jová nem tehető. A templomból és Severus kioszkjából, az Isis templomból, az egyiptomi emlékek ez igazgyöngyéből (lásd 29—30 fénykép), a rendes egyptomi utas, aki csak télen utazik e vidéken, csak a párkányt fogja látni. Tudjuk, hogy a templomot és kioszkot az asszuáni gát építésével kapcso­latban alá'alaziák és ma már oly szilárd alapokon áll, akár csak építése idején. Szerencsére a Nilus vize az épületek kőmunkáját és véseteit nem bántja s így Phylae árvíz idején, július és október között mindig látható, lesz. Pierre Loti festői színekkel ecseteli «Phylae halálát», azonban nincs igaza, amikor a templom omla­dozását siratja és azt állítja, hogy a gát a Nílust maláriás mocsárrá változtatja át. Eredetileg a phylaei épületeknek mintegy 5 millió К költséggel a szomszédos

Next

/
Thumbnails
Contents