Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

6. füzet - III. Vágó Viktor: A Sió és Sárvíz alsó szakaszának szabályozó munkálatai

153 együtt a Dunáig feltüntessék. Ez intézkedés következtében került a munkálatok élére Böhm Ferencz mérnök, a ki feladatát oly fényesen oldotta meg, hogy e tekintetben nemcsak hírneves utódja, Beszédes József adózott neki elismeréssel, de mai napig is a Sárrét lecsapolása a Böhm alapelvei szerint van keresztül vive. Böhm t. i. kimondotta, hogy mindenekelőtt a külső vizet a belső víztől el kell különíteni. E rendkívül fontos lecsapoló alapelvet hazánkban — meglehet, hogy egész Európában is — először Böhm hangoztatta s egyúttal a gyakorlatban is megvalósította. Sajnos azonban, hogy nem jelentékeny erodménynyel, mert ebben a körülmények megakadályozták. Böhm a Sárvíznél az 1771—77. közötti években működött,, ezután azonban az egyesek által nem összefüggőleg végeztetett munka az érdekeltek lelkesedésének megcsappanásával abban maradt. Böhm felvételei alapján az összes árteret 69.805 holdban (à 1200 [Ц-öl vagyis = 52.354 kat. hold) állapította meg. Utóda Veres József (1790 körül) nem sokkal vitte előre a Sárrét dolgát. Böhm alapeszméjét elfogadva. Ürményi József kir. biztos 1801—1803 Quits Antal mérnökkel újabb terveket dolgoztatott ki, s ezek alapján alakult is meg utóbb a társulat. 1810. körül ugyanis annyira érlelődött a dolog, hogy maga a nagynevű József nádor is érdeklődött iránta: beutazta az egész Sárrétet s 1810 szeptember 11-ére Simontornyára összehívta Tolna. Fejér és Veszprém vármegyék érdekeltjeit; e gyűlésen azonban a budai nagy tűzvész miatt személyesen nem jelenhetett meg. Ekkor alakult meg Podvianiczky József báró, kir. biztos elnöklete alatt a «Sárvízi társaság», minek folytán a megindult munkákhoz 1811. körül Sátor Dániel kir. biztosságbeli mérnököt igazgatónak, 1811 tavaszán pedig a fiatal Beszédes Józsefet is mérnöknek nevezték ki. A sárvizi munkák azonban az ínséges évek alatt újra nem sokra mentek s Podmaniczky a biztosságról le is mondott. Helyére 1812-ben Zichy Ferencz grófot nevezték ki. Ugyancsak eltávozott 1813. végén Beszédes is a munkától úgy. hogy nem is igen haladt előre, bár. 1816. októberében Szwoboda János országos építési igazgató, Böhm alapelveinek megtartásával némi javításokat hozott a tervekben javaslatba. Végre 1817-ben az elhunyt Sátor Dániel helyére közmegelégedésre Beszédes •József került az igazgató mérnöki állásba, ki egészen új szabályozó tervet dolgozott ki, melynek alapeszméjét, valamint a további eseményeket is, ő maga így adja elő (Magyarországi vízépítészetről, Pest 1831): «

Böhm a Sárvíz szabályozását megkezdette ugyan (1772), de végre nem hajtotta, az utána következő igazgató-mérnökök a víz elkülönítésének s kiszárításának rendszere közötti különbséget nem fogták fel egészen s azt a sárréti völgyre nem helyesen alkalmazták, minélfogva a Sárvíz szabályozásának félszázados erőlködés után is tökéletlen maradt a foganatja ; s midőn én 1819. évben a Sárvíz igazgatóságát átvettem, főgondom volt, a Sárvíz szabályozásának tervét reformálni, s Böhm vezérgondolatára visszavinni, mit is teljesítettem Fehérváron, 1821. évi márczius 30-án kelt tudományos értekezésemmel, melyet a sárvizi társaság április 2-án tartott közgyűlésében tanácskozásának alapjául felvett s elfogadott stb.» Beszédes a fent jelzett elveknek megfelelően az egész Sárrét lecsapoló tervét és lecsapolását úgy készítette el, hogy a völgy legmélyebb vonalán vezette végig a lecsapoló csatorna gyanánt működő Sárvizet ; a völgybe betorkoló külső vizek, úgymint a Kapóssal bővült Sió, a völgy szélén, tehát magasabban vezetett mederbe vannak