Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

6. füzet - III. Vágó Viktor: A Sió és Sárvíz alsó szakaszának szabályozó munkálatai

154 félre szorítva, mely az előbbivel csak a völgy déli végén, Agárdnál egyesül. Az így egyesült víz azután Agárdtól lefelé Szekszárd alatt a régi Sárközön végig ment le, egész Bátáig, a Dunába. A Sárrét felső részére ugyanakkor megalkotta a külön malomcsatornát, mely a veszprémmegyei Ősitől, a fejérmegyei Czeczéig terjed, s összesen 7 malmot hajt 35 vizikerékkel. 1820-ban elbontották a kölesdi malmot. Ugyanezen évben (felerészében a Kapos-társulat költségén) rendezték a Siónak pálfai szakaszát. Az összes munkák befejezését Zichy Ferencz gróf 1825 november 12-én jelentette be. A társulat további sorsáról az 1827-ik évi XXXIII-ik «A Sárvíz csatornájának s gátainak megújításáról, s jókarban tartásáról» szóló törvényczikk intézkedik. A Sárrét lecsapolásával kapcsolatosan a Dunánál is végeztek némi szabályozó munkákat: 1820—21-ben készült Baja és Báta között 4 átmetszés, 1824—25-ben pedig Podolay János megyei mérnök vezetésével töltés épült a Duna mentén Decsig. Az 1860-as években a Sió medrét a Balaton anyavíz-társulattól kapott 40.000 frt és a Sióberki társulattól kapott 10.000 frt felhasználásával a Balaton nagyobb vízeresztéseire való tekintettel némileg kibővítették. A Sárvíz Czeczén felüli részének megfelelő mélyítését az 1900. évben indították meg. Beszédes szép műve ugyan ma is úgy áll nagyjában, a hogy ő befejezte. Azonban az Agárd alatti legalsó szakaszon időközben olyan változtatások történtek, a melyeket szükséges közelebbről megvilágítani. Láttuk fentebb, hogy a Sárvíz legalsó szakaszát Agárdtól lefelé Bátáig Beszédes idejében úgy hagyták, a mint volt. Készített ugyan Beszédes ennek az alsó vidéknek, az u. n. Sárköznek lecsapolására s ármentesítésére is tervet, de kivitele a nagy költségen fennakadt. Csak az abszolút kormány idejében került ismét napirendre e kérdés, s mindjárt 1852-ben ma is helyt álló műszaki felvételek készültek Szekszárdtól Bátáig, s ezek alapján dolgozták ki egyrészt a Sárvíz alsó szakaszának szabályozó tervét, másrészt pedig a Duna áradásai ellen szolgáló töltések s a bátai zsilip tervét. E terv második része akkor nem, hanem csak 20 év múlva került kivitelre, ellenben a Sárvíz szabályozását állami költségen azonnal végrehajtották olyformán, hogy az abszolút kormány katonai és polgári kormányzója által 1854. szeptember 1-én. 16173/572. sz. alatt közérdekkel megokolt rendelete alapján a Sárvizet eredeti irányától elterelve, a szekszárdi u. n. vámhídtól egy körülbelül 4 kilométer hosszú teljesen egyenes, mindkét parton a kiemelt földből létesített töltésekkel ellátott csatornával bevezették a Kutyatanyánál a taplósi holt Dunába, illetőleg azon át magába a tolnai Dunaágba. Ezzel természetesen a Sárvíznek Szekszárd s Báta közötti, mintegy 50 km. hosszú szakasza holt mederré vált úgy, hogy a Sárközt már csak a Duna árvize ellen kellett a töltésekkel védeni. A Sárvíz eme szabályozó munkálatait 1854. szeptember 14-én kezdték meg s 1855. november 26-án fejezték be, összesen 95.249.26 frt költséggel. Tagadhatatlan, hogy a Sárvízre ez a megoldás a rendes vízlefolyásviszonyok tekintetében hátrányos nem lenne, sőt az áradás is kártétel nélkül lefolyhatna, ha a munkát annak idején teljesen befejezték volna. Ez azonban nem történt meg.