Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

6. füzet - I. Fekete Zsigmond: A Tisza folyó medrének középkeresztszelvényei

ш vízszintes területek két-két mércze közötti összegét elosztván a közöttük levő egész távolsággal, kapta az illető mélységeknek megfelelő középszélességeket a О víz alatti — 2 m. mélységtől felfelé 1 méter vastag rétegenkint egészen a -f-7 m, magasságig. Az összeállítások utolsó rovatában a 0 víz alatti adatokból a két-két vízmércze közöttieket összegezvén, az ürfogatokat elosztva az egész távolsággal^ nyerjük a két méreze között a 0 alatti szelvényrész középteriiletét négyzetméterekben. A középszelvény szerkesztéséhez szükséges továbbá a part-középmagasságok, azaz a meder közvetetten szélén a partszínek átlagos magasságainak és a meder átlagos legmélyebb pontjainak megállapítása. E végből külön hosszanti szelvényrajzokba felraktuk minden egyes szelvény О fölötti partmagasságait és 0 alatti legnagyobb mélységét. Az így nyert vonalak és a felrakáshoz alapul vett 0 vízszín vonala közötti területet kiszámítva és ezt elosztva a két vízmércze közötti összes távolsággal, nyertük a partszínmagasságok, illetőleg a 0 víz alatti legnagyobb mélységek átlagos értékét a két-két vízmércze, mint határpontok között. Ezek után a középszelvény rajzbeli alakjának megállapításához foghattunk hozzá, mely czélra bizonyos, választott medertengelyvonalhoz, illetőleg az ezen át függőlegesen állított síkhoz képest felraktuk az előbb említett táblázatokból a szélességi és mélységi átlagos méreteket. A. most említett tengelynek az átlagos legnagyobb mélységek vonalát vettük. Hogy ettől számítva a már meghatározott átlagos szélességekből mennyi esik a jobb és mennyi a balpart felé, azt külön következőkép határoztuk meg. Az egyes keresztszelvényekben a legnagyobb mélység vonalától a jobb part felőli, a 0 alatti —2 m.-től felfelé méterenkint vett szelvényrészek területeit kiszámítván, összegüket elosztottuk a medernek két-két mércze közötti egész hosszával s ekként nyertük az egyes rétegek középszélességeit az előbb említett tengelytől jobbpart felé. Ezt megnyervén, a balpart felőli középszélességet egyszerűen az előbbi szélességrésznek az egész, már ismert középszélességből való levonásával nyertük meg. Hátra van még a 0 alatti — 2 m. mélység alatti mederrészek középalakjának megrajzolása. Itt meg kell jegyezni, hogy ez a szelvényrész az egyes részletes szelvényekben fölötte különböző mélységű, azért középalakja oly szabatosan, mint a О pont alatti 2 m.-től fölfelé meg nem állapítható, hanem csak megközelítő eljárással kell megelégednünk. E czélból a középszelvénynek az előbbeniek szerint megkezdett rajzában a — 2 m. mélységben levő szélesség két szélső végpontját összekötöttük a legnagyobb középmélység fenékpontjával akként, hogy az így bezárt terület egyenlő legyen a már előre kiszámított középterülettel (szintén — 2 m. mélység alatt). A keresztszelvény ebben a részében a határoló vonalnak valószínű alakja (görbe, vagy egyeneshez közelítő volta) az adott esetek szerint a rajzokból az említett, területhez képest állapítható meg. Megemlítjük, hogy a közép-keresztszelvényeket úgy is szerkeszthetjük, hogy a legnagyobb átlagos mélységtől, mint tengelytől, jobbra és balra egyenlő széles-