Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)
1. füzet - V. Apró közlemények
51 lyékkel fölszerelve tolta el ezt a kásajeget a turbinaház melletti szabad zúgó felé, nehogy a vízosztó medenczébe s onnan a turbinákra juthasson. Mert az ily kásajóg a turbinák járását hirtelen megakaszthatja; a terelő lapátok koszorúja megtelik jéggel, a kásaszerű anyagból a víz kisajtolódik s a forgó lapátokat szilárd, aczélos jégkéreg veszi körül, mely a vizet nem bocsátja keresztül. Az ily spongyaszerű jégpépből kézzel is kiszoríthatjuk a vizet, mikor is kemény, átlátszó jéggömb marad a kezünkben. A kásajég rendesen nem sokáig tartó jelenség. Egy-egy télen 2 3 napon szokott előállani. A kolozsvári elektromos vízimű hidegszamosi telepén azt észlelték, hogy 1 -2 1/ 3 óra alatt rendesen megszűnik a létesülése. Míg a jelenség tart, a hidegszamosi víziműnél a vízkivételi telep árapasztó zsilipjén bocsátják le a kásajeget, mely tehát nem jut a műcsatornába, sem a turbinákra. A fedett műcsatornában pedig kásajég nem létesül. Érdekes jelenségnek lehetünk továbbá tanúi, ha huzamosabb hideg időjáráskor pl. a Dunát figyeljük meg. 5—8 napi folytonos, erős hideg után a folyó felszínét jégtáblák borítják be, melyek különös körülmények közt állanak elő. Egy nagy részük kétségtelenül felülről jön ; de láthatjuk azt is, hogy a mélységből nagy, pépszerű hógomolyok bukkannak föl, melyek néha sárosak, piszkossárga színűek s melyek aztán a felszínen szilárd kéreggé fagynak. E jégtáblák előállásának körülményei arra engednek következtetést, hogy a jég a fenékről szállt föl. Mi idézi elő ezt a kásajeget ? 8 vájjon valóban a fenéken is létesül '? A kísérletek és tapasztalatok ezeket a kérdéseket ma már meglehetősen tisztázták s egyrészt megállapították a kásajóg keletkezésének körülményeit, másrészt kétségtelenül igazolták a fenékjég létesiilését. limonoff és Csionylinszky az 1908. évi szentpétervári nemzetközi hajózó kongresszuson bemutatott jelentésükben beszámolnak azokról a tapasztalatokról, melyeket a Néván 1903. és 1904. években a kása- és fenékjég létesülésére vonatkozóan tettek. Ezek szerint az észleletek szerint két körülmény szükséges a kásajég előállására: t. hogy a víz hőmérséklete 0° körül legyen (néhány század fokkal fölötte vagy alatta) ; 2. hogy a víz felszínén ne legyen jógpánczél. Észlelték azt is, hogy a fenékjég éjjel és nappal egyaránt előállhat, még pedig csöndes és heves vízfolyásban, tiszta és borongós időben egyaránt. A fenékjég létesülésót kísérletekkel igazolták. Kosarakat, horgonyokat bocsátottak le a Néva fenekére s e kosarak és horgonyok felső részén vastag jéggomolyokat találtak, midőn egy napi vagy néhány órai állás után fölhúzták őket. Sőt nem is kellett fenékig bocsátani le ezeket a tárgyakat, a jég a közepes vízmélységekben is reájuk rakódott. Es érdekes dolog, hogy mindig csak a tárgyak felső részét ülte meg a kásajég. Tapasztalták azt is, hogy néha az egész mederfeneket beborítja úgy, hogy a Néva valóságos jégágyban folyik. A fenékjég könnyen fölválik a medertől ; nincs a fenékhez fagyva, csak reá rakódva. A fenékjóg, ha felbukkan, alsó felén homokszemeket, iszapot, apró kavicsokat hoz magával. Néha a fenékjég akkor válik el, midőn a folyó felszínét már jégpánczél borítja. Az alulról feltörő óriási hógomoly ilyenkor átütheti a felső jégpánczélt (ha ez még nem vastag) s a fölszínre torlódhatik. Rendesen azonban a fenékről fölváló kásajég a felső kéreg alatt marad. Eszlelték a Néván, hogy 4*
