Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

1. füzet - IV. Maurer Gyula: Oroszország hajózó útjai

32 nagyobb átlagos esése, (a folyó összes esését a forrástól a tengerig, illetve országhatárig az egész hosszra elosztva) a Dünának van, km-ként 42 czentiméter. A többi folyók átlagos esése 6—16 czentiméter között van: legkisebb a Volga Néva 'és Don esése. Ehhez viszonyítva kisvízkor a gázlók vízmélysége nagyon csekély, a mi a folyók rendezetlen voltára vall. Rijbinszk felett a Volga gázlóinak vízmélysége 0'40 m.-re is leszáll, bár hogy a folyó eme felső részén a hajózhatóságot javítsák, a Volga medrének áttöltésével, egy ötnyílású vízszabályozó zsilip beépítésével és a Volga forrásvidékén levő tavak fölhasználásával 170 négyzetkilométer területű hatalmas medencze készült, melynek úrfogata mintegy 370 millió m

3 ; ez azonban nem képes a folyót az egész hajózó időszak alatt kellően táplálni. Rijbinszk és Novgorod között a vízmélység a gázlókon kisvízkor 0-80 m. Novgorod alatt 1'05 m., majd a Kama betorkolása alatt 1:60 méter úgy, hogy — mint később szó lesz róla — ez óriási folyam nagyszerű hajózását a tavaszi árvíz elmúlta után csak a Rijbinszk alatti szakaszon dolgozó kotrók teszik lehetővé. Legjobb a hajóút a Néván, a melynek vízmennyisége csaknem állandó. A Szviren a Mária-viziút-rendszer másik tagján sem száll a vízmélység P80 m. alá. A többi folyókon a gázlók mélysége kis víznél 5—7 dm-t tesz ki s legalsó szakaszukon a torkolat közelében is csak kevés folyón haladja meg az l-0 métert. Érdeklődésünkre tehát csak a Kaspi tengertől Pétervárig terjedő hatalmas víziút és a Diina zuhatagjaival való hasonlóság miatt a Dnjeper tarthat számot. Mielőtt azonban a Dnjeper és Volga hajózó viszonyainak részletesebb tárgyalására reátérnénk, foglalkoznunk kell röviden Oroszország éghajlati viszonyaival a mennyiben a hajózásra hatással vannak. Az orosz folyók befagyása, vagy beállása számos év átlagát véve a birodalom északkeleti részén november hó legelején, délnyugati részén deczember hó második felében megy végbe. Viszont a jég eltakarodása, a jégzajlás délnyugaton márczius hó első felében, északkeleten június hó második felében történik E szerint északnyugaton átlagban 165, délnyugaton pedig 265 napig jégtől szabad a folyó. A Dvina folyón ez az idő mintegy 190 napot, a Mária-viziútnál 205 napot, a Volga középső részén 215 napot, a Dünán 245, a Dnjeszter vidékén 285 napot tesz ki. Ha a befagyás és fölengedés egyidejű vonalait felrajzoljuk, e vonalak északnyugat-délkeleti átlagos irányúak, a mi az ország főfolyóinak általános irányával közel megegyezik. Nagyobb eltérést csak a Volgának a Kama torkolata alatti részén és a Dnjeperen találunk, hol a folyó dél felé haladva, az egyidejű vonalakat metszi. Az egyidejű vonalaknak a folyók általános irányával való megegyezése az északi tengerbe ömlő folyókra nézve különösen a jég levonulása szempontjából aránylag kedvező helyzetet teremt. Szibériában ezzel szemben az egyidejű vonalak a Jeges óczeánba ömlő folyók irányára merőlegesek és a folyótorkolatok befagyása sokkal korábban, fölengedése sokkal későbben megy végbe, mint a folyók délebben fekvő felső szakaszain. A hajózás tartama a folyók jégmentes idejénél rövidebb, mivel a községek és téli menedékhelyek nagyobb távolságban vannak egymástól s a hajók ez okból rendszerint korábban vonulnak téli állomásukra. Az útközben befagyott hajót a tavaszi jégzajlás csaknem mindig tönkreteszi.