Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

3. füzet - I. Sajó Elemér-Benedek József: A soroksári Dunaág kamarazsilipjének pályatervei és kiviteli terve

át a zsilipen, de erre nincs is szükség, mert ezek a nagy vontató hajók nem a soroksári Dunaág, vagy kikötő helyi forgalmára, hanem a nagy távolsági forgalomra vannak berendezve. A csak 50 m. széles kikötőben úgy se tudnának szabadon mozogni. A soroksári Dunaágon a forgalmat ugyanolyan kisebb gőzösök fogják lebonyolítani, mint amilyenek a külföldi csatornákon, vagy a Begán és a Ferencz-csatornán közlekednek. A zsilip küszöbe —2'50 m. mélyen lesz a helyi 0 pont alatt; a kapúk kiiszöbfíilkéi ennek megfelelően —3 0 m. mélyre jutnak. A felső fej falai az árvíz elleni zárás szempontjából -f- 8-50 m. magasra, a kamarafalak és az alsó fej azonban csak -j- 6'50 m. magasra épülnek. (L. a 4. sz. helyszínrajzot.) így a zsilipet csak a 6'20 m. vízálláson alul lehet használni, de ez teljesen elégséges, mert a 6-20 m. feletti árhullámok már nagyon ritkák és rövid időtartamúak. Az utolsó 30 év alatt mindössze 11 napon át volt olyan magas árvíz, mikor a zsilipelés szünetelt volna. A kamara megtöltésére mindkét oldalon egy-egy, az oldalfalakban elhelyezett és végigmenő tojásalakú töltővezeték (körülfutó csatorna) fog szolgálni, melyből kisebb kiömlő nyílások vezetnek a kamarába. A csatorna és a kiömlő nyílások keresztmetszeti területeinek megállapításához a Dortmund-Ems-csatornán végzett modellkísérletkor leghelyesebbnek bizonyult arányszám szolgált alapul. A kisebb vízálláskor beszívott levegő kibocsátására légaknák szolgálnak. Az oldalfalakban mindkét oldalon még egy köralakú, 1"20 m. átmérőjű tartalék-táplálócsatorna is van, mely arra fog szolgálni, hogy a soroksári Dunaágat bár kisebb mennyiségű vízzel — akkor is táplálni lehessen, mikor a vízbebocsátó zsilip (táplálózsilip) jég. javítások miatt, vagy bármi más okból nem működik. A zsilipfalakat, tekintve, hogy a helyszínén az alapgödörből alkalmas kavicsanyag nyerhető, betonból tervezték, de a látható felszínek a sarkokon ós egyéb rongálásnak kitett falrészeken gránittal és faragott mészkővel, az egyéb felszíneken pedig cyklopszerű terméskővel burkolják. A helyszínén rendelkezésre álló kavicsanyagra, illetőleg a kavics ós homok leghelyesebb összetételére, a különböző czementadagolásokkal előállítható szilárdságokra stb. vonatkozólag jelenleg nagyobb terjedelmű kísérletek vannak folyamatban. II. Az alapozásra vonatkozó tanulmányok. A kamarazsilip helyén az altalaj a föld színétől (-f- 4—5 m.) lefelé mintegy a 1 '50 m. mélységig iszapos és homokos rétegekből, ez alatt pedig egészen a 5'0 mélységig durvább-finomabb átbocsátó kavicsból áll. A 5'0 m. magasságában kezdődik az a szilárd, kemény úgynevezett kisczelli agyagréteg, melyre a budapesti hidak is alapozva vannak. Az a körülmény, hogy az agyagréteg már - 5 m.-en, tehát aránylag magasan fekszik, lehetővé teszi, hogy a kanvirazsilipnek mintegy 100 m. hosszú és 20 m. széles betonalapját közvetetlenül a szilárd kék agyagra helyezzük. A zsilip feneke, vagyis a betonalap felszíne részben — 2-50 m., részben — 3-00 m. kottán van és így a betonalap vastagsága 2-50—200 m. közt változik. Az agyagrétegnek aránylag magasan, elérhető mélységben való fekvése