Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

1. füzet - III. Udránszky József: Műszaki talajjavítások Oroszországban

17 Ürfogatuk összesen 1,790.300 m

3; nem öntöző czélra készültek, hanem csak arra szolgálnak, hogy egyes területeket lakhatóvá tegyenek. A víz ily helyeken nemcsak közvetetten emberi szükségletet elégít ki, hanem kerti gazdasági és állattenyésztő, tehát mezőgazdasági czélt is szolgál. Az állattenyésztés fellendülésével a munkaerő is emelkedik és a népesség újabb keresethez jut. 1888-ban Theodosiban már 70.000 állatot itattak ily medenczékből. Bogucsarszk mellett (Voronezs kormányzóság) kisgazdák birtokán 25 tavat, 4 kutat és több forrásfoglalást létesítettek. 1907-ig Közép-Oroszországban, Tula kormányzóságban, 874.000 rubelt fordítottak vízzel való ellátás czéljaira és ebből az összegből 400 tó, 642 kút, 34 artézi kút, 8 szűrő kút, 4 talajcsövezés és 1 vízi kos létesült. Midőn 1907-ben nagy földéhség lépett fel, az eladható területek vízzel való ellátásának kérdését külön tanulmány tárgyává tették, megállapították a talajvíz mennyiségét, összetételét, a területek kelendőségét és ha kútakkal való ellátás lehetetlen volt, a mesterséges víztartók elhelyezésének módját, a meglevő tavak mélységét, sok helyt próbafúrásokat, vegyvizsgálatokat végeztek és ezek alapján telepítőterveket készítettek községek vagy 10—15 túzhelyes tanyák részére. Tambov kormányzóságban 45.000 decziatin kiterjedésű 23 birtokon készítettek és hagytak jóvá ily terveket. Szaratov kormányzóságban összesen 79.500 decziatin kiterjedésű 34 birtokra dolgoztak ki telepítő tervet, 58 tavat javasoltak és 158, átlag 52 láb mély kútat fúrtak. A tavak tározó képessége 27.690 m

s; a töltések költségét 4000 rubelre irányozták elő. Talajjavító munkálatok Turkesztánban. (V. sz. melléklet.) Turkesztán, melyhez régebben a Szir Darja, Szamarkand, Fergána és Amur Darja tartományok tartoztak s utóbb még Szemiratszkoe, Szemirjeczenszk és Transzkaspi tartományokat is hozzácsatolták, ázsiai Oroszország déli részén a Kaspi tenger mögött fekszik, északi része sík, részben agyagos, részben homokos szikes lapály, mely dél felé emelkedik ; mivel valamikor tengerfenék volt, manapság sivár és holt futóhomok-sivatag. Egyike a legnagyobb homoksivatagoknak a Kara-Kum, a Transz-kaspi tartományban és a Kizil-Kum az Amur Darja és Szir-Darja folyók között ; mindkettő egyenként hozzávetőleg 250.000 km

2 kiterjedésű, ezenkívül típusos agyagsivatagok is fordulnak elő, még pedig agyagos lőszterületek. A sivatagok a kulturára alkalmasak volnának tápláló öntözés esetén, de kevés van abban a helyzetben, hogj

T öntözhető legyen s örökké vízhiányban fognak szenvedni, pásztorkodásra is alig alkalmasak, csakis a nomád néptörzsnek szolgálnak legelőül; tavaszszal, őszszel növényben elég gazdagok, de a többi időszakban rendkívül szegények. A sivatagokat délen hegylánczok határolják, melyek állandó havasok és csak tövükben vannak oly völgyek, melyekben termékeny talajuknál és elegendő nedvességüknél fogva a földmívelés szépen virágzik. A Hindukus Tiensan és Pamir-Alaj havasok egész 7700 méterre emelkednek a tenger szine fölé. 2