Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

2. füzet - II. Gillyén József: Tanulmányúti jelentés

136: űrvédelem pedig a tavaszi áradások idejére üres medenczét kíván, kisebb vízfolyásokon ez a két ellentétesnek látszó érdek nagyon szépen egyeztethető. A maueri völgyzáró ismertetésekor láttuk, hogy e végből a medencze férőjét kell helyesen megállapítani, úgy t. i., hogy egy része állandóan telt állapotban a vízierő fejlesztésére szükséges vizet szolgáltassa, másik része állandóan üresen az árvíz felfogására álljon készen. A vízierő számára állandóan tározott víz szintjében vannak a tehermentesítő túlfolyók, melyek kisebb áradások idején csaknem folytonosan működésben vannak, hogy a medencze felső részét egy esetleg hirtelen jövő rendkívüli áradás számára üresen tartsák. A tehermentesítő túlfolyókon átbukó víz ipari szempontból felhasználatlanul elvész. A nagyarányú árvízi völgyzárók építése rendesen sokszorosan meghaladja az egyes érdekeltek anyagi erejét s e téren nálunk ismét az államnak kellene segítő kezet nyújtani. Láttuk, hogy a maueri árvízgátnál is az építőköitségek Ve részét a porosz állam fedezi ; már pedig Németországban nem várnak úgy mindent az államtól, mint nálunk. Az árvédelmi gátakról szólva, hangsúlyozni akarom; hogy a völgyzáró gátakkal való árvédekezés első sorban csak közvetetlen a hegyvidéki völgyzárógát alatti szakaszának védelmére szolgál, hol egy-egy felhőszakadásból eredő hirtelen árvíz pusztításai ellen védekezni más módon alig lehet. A vízfolyás alsó szakaszán, a hol az árhullám már ellapul, az árvódelem legmegfelelőbb eszköze csak a töltésezés marad. A hegyek között a völgyzáróknak egész sorát kellene kiépítenünk, hogy hatásuk például az alsó Tiszán fellépő árvizekben számbavehetően érezhető legyen. Az ipari völgyzárógátaknál első sorban a felfogható víz erejének kihasználásáról van szó. Hogy e czéljuknak lehető legjobban megfeleljenek, a gát magasságának s vele összefüggően a medencze férőjének megállapításakor arra törekednek, hogy az elzárt völgy vízgyűjtőjéből lefolyásra jutó víznek úgyszólván minden cseppjót felhasználva lehetőleg nagy legyen az állandóan kivezethető másodperczenkénti vízmennyiség. Ehhez képest túlfolyókat csak a gátkorona szintjéhez közel találunk, s csak biztosítékul szolgálnak arra, liogy valamely előre nem látott rendkívüli nagy víz a fal koronáját meg ne hághassa, normális viszonyok között azonban nem működnek. Mivel állandóan nagy víztömeget vesznek ki a medenczéből, szárazság idején — mikor a vízgyűjtő kevesebbet szolgáltat — a medencze vízszíne nagyon leszáll. Épen ezért a turbinatelepeket nem a gát közelében építik, a hol kisvíz idején nagyon kicsiny lenne a hasznosítható esés, hanem a gát alatti völgy esését lehetőleg kihasználva a gépházat a gáttól távolabb a völgy egy alacsonyabb pontján helyezik el, hogy a medencze legkisebb vízállásakor is elég jelentékeny esésük legyen. Az ipari gátak létesítésének indító okát a külföldi iparvidékeken az olcsó erőforrás iránti nagy keresletben találjuk. A vízierő azonban nem mindenütt olcsó, csak a hol a geológiai viszonyok kedvező alakulása következtében aránylag kis gáttal állandó nagytömegű vizet tudunk biztosítani s a hasznosítható esés is jelentékeny, ott van ezeknek az ipari gátaknak igazán helye ós szerepe. A hegyvidék hivatott arra, hogy ott ipari gátakat létesítsünk.