Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)
2. füzet - II. Gillyén József: Tanulmányúti jelentés
De nemcsak az ipari gátaknak, hanem a vízvezetéki vagy árvédelmi völgyzáróknak is a hegyvidék az igazi helye: Itt találunk tározásra alkalmas völgyeket, hol aránylag rövid gátakkal nagytömegű vizet tározhatunk; a gyéren lakott s kevéssé művelt, többnyire erdős völgyek vízzel való elborítása itt okozza a legkevesebb nemzetgazdasági kárt (a mellett, hogy a kisajátítás költségei is kisebbek) ; a hegyvidéki vízfolyások nagy esése módot ad arra, hogy a leltározott víztömeggel nagy vízierőt termeljünk s az olcsó vízerő-forrás körül a mezőgazdaságilag kevésbbé hasznosítható, de iparilag annál inkább kiaknázható hegyvidéken ipari középpontokat teremthessünk. Nálunk a hegyvidéken úgyszólván mindenütt megtaláljuk a gyáripar alapítására kedvező alapfeltételeket s ha tekintetbe veszszük, hogy hegyvidékünk nagyrésze nemzetiségek lakta terület, hol a magyarság tért foglalni alig tud, helyes politikával, czéltudatosan elhelyezett völgyzárógát-rendszerrel ezen a vidéken nemcsak gazdag, virágzó ipari középpontokat teremthetünk, hanem őket, egyúttal a magyarság erős védbástyáivá tehetnők. Az iparfejlesztésnek szakférüak hangoztatta az a módja, hogy az állam egy új gyártelep létesítéséhez pénzbeli segítség helyett újonnan építendő völgyzárógátak vízierejével járuljon, teljes buzgalommal felkarolandó volna. Az ország hegyvidéki vízfolyásaiban rejlő hatalmas vízierő ma még nagyrészt felhasználatlan, holott számos külföldi példán láthatjuk a modern vízgazdálkodásnak áldásos hatásait. Gazdasigi előlialadásunk egyik fontos feltétele ezeknek a vízierőknek modern kihasználása. Völgyzárógátak kiépítésére van szükség! Még pedig czéltudatosan elhelyezett és az illető vízviszonyoknak legmegfelelőbb, teljes mértékkel kiépített völgyzárógátakra. Ujabb időben e téren némi haladást tapasztalhatunk; vízierőt felhasználó ipartelepeink lassan bár, de szaporodnak. Hogy azonban vízierőink modern kihasznál asa • â völgyzárógát-építés helyes irányt vegyen s nagyobb arányban meginduljon, az államnak kellene a vezető, az iránytadó szerepet megragadni. Ë téren az államra az a feladat hárulna, hogy először az irányítást kezébe véve magánosoknak völgyzárógátak építésére vonatkozó törekvéseit a legmesszebb menő módon olyanképen támogassa, hogy a agánosok építette völgyzárók is a czéltudatosan előre megállapított völgyzárógát-rendszernek tegyék alkotórészeit, hogy továbbá a völgyzárógát-építésére vonatkozó tervek elbírálása és engedélyezése alkalmával oda hasson, miszerint azok a völgyzárók az illető vidék hidrológiai viszonyainak megfelelően lehetőleg teljes méretekkel épüljenek ki, — szükséges volna tehát e végből az összes, vagy legalább az 500 lóerőt meghaladó völgyzárógát-tervek elbírálását központi szervre bízni; és végre a völgyzárógát építésre alkalmas ama helyeken, hol magántőke ilyen építkezésre bármely ok miatt nem kapható, magának az államnak kellene építeni völgyzárógátakat s az így nyert vízierőt mint államsegélyt helyes politikával új ipartelepek létesítésénél felhasználni. Nem tartozik e jelentés keretébe, hogy ezekkel az állami feladatokkal részletesebben foglalkozzam. Csak arra akarok röviden reámutatni, hogy a magánosok a völgyzárógát tervezésekor érzékenyen nélkülözik a csapadék és a belőle lefolyásra jutó vízmennyiség közötti összefüggésre vonatkozó adatokat, a melyeket az egész országra kiterjedőleg csakis az állam szerezheti be és bocsáthatja 10
