Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)
2. füzet - II. Gillyén József: Tanulmányúti jelentés
135: vizet, és pedig akár ivóvíz gyanánt, akár gőzgépek táplálására, akár öntöző vagy hajózó czélokra, — czélja lehet másodszor a vízraktározásnak az árvédelem és harmadszor a főczél a víz energiájának kihasználására irányulhat. Az első fajtájú gátakat vízvezetéki gátaknak, a másodikat árvédelmi, a harmadikat pedig ipari gátaknak nevezem. Ez az osztályozás azonban nem zárja ki, hogy egy kimondott vízvezetéki vagy árvédelmi gát elektromos energiát ne termelhetne, vagy hogy egy kizárólagosan ipari gát ne szolgálná egyúttal az árvédekezés, a hajózás vagy az öntözés érdekeit is. Hiszen azzal, hogy a völgyzárógát a víz levonulását egyenletesebbé teszi, már megszaporítja a száraz időszak kisvizét, már csökkenti az árvíz magasságát ós megadja egy bizonyos állandó erejű vízerőtelep létesítésének feltételeit. De mégis külön jellege van az egyes gátaknak a szerint, a mint főleg egyik vagy másik czélt szolgálják. A régebbi vízvezetéki gátak az elzárt völgy összes csapadékának rendesen csak egy részét fogták fel, a mennyi t. i. a vízszükséglet fedezésére elegendő volt ; a nagyobb árvizek a gát túlfolyóin átbukva kihasználatlanul folytak vissza a gát alatti vízfolyásba. A víz erejének kihasználása csak másodrangú fontosságú volt s az értékes vízierő rendesen csak a zsilipek kezelésére szükséges néhány turbinát hajtotta. Az újabb vízvezetéki gátak rendesen oly méretűek, hogy már az elzárt völgyben lefolyásra jutó normális árvizek tömegét is felfoghatják s a felfogott víznek azt a feleslegét, mely a vízvezeték táplálására nem szükséges, felhasználják elektromos energia fejlesztésére és vele messzi iparvidék erőszükségletét fedezik. Követendő példát látunk e tekintetben Westfaliában és a Rajnai tartományokban, a hol minden újabb vízvezetéki gát oly méretekben épült, hogy a vízfolyás normális árvízi tömegeit is foglalhassa. Ott ugyanis, a hol az érdekeltek anyagi ereje ilyen nagyobb gát kiépítésére nem lett volna elegendő, a Ruhrvölgyzárótársulat adott jelentékeny pénzbeli segítséget. Hasonlóképen kellene nálunk is eljárni s az egyes érdekeltek völgyzárógát terveinek elbírálásakor az államnak kellene oda hatni — esetleg az építő költségekhez nyújtandó államsegélylyel, — hogy az illető berendezés mindjárt a teljes arányban épüljön ki. Az állami hozzájárulás ellenértéke volna a nyerendő vízierő, mely elektromos energiává átalakítva s az illető völgyzáró környezetében levő vagy létesítendő gyáraknak kiszolgáltatva, mint az iparfejlesztésnek elsőrangú eszköze szerepelne az államhatalom kezében. Az árvízi völgy zárógátaknak rendeltetésükhöz képest oly méretűeknek kell lenniök, hogy az észlelt legnagyobb árvizek összes kárttevő tömegét felfoghassák, mert csak így mentesíthetik a völgy alsóbb részeit. Az újabb völgyzárógátak tárolómedenczéi azonban rendesen még nagyobb űrtartalmúak. A gát felfogta nagytömegű víz ugyanis jelentékeny vízierőt képvisel s czélszerű kihasználása oly állandó jövedelmet ad, mely a gát építőköltségeinek amortizálásakor első sorban figyelembe veendő. Hogy azonban az a vízierő állandóan használható legyen, a medencze férőjét erre tekintettel a legnagyobb árvizek kárttevő mennyiségénél nagyobbra kell venni. Habár ugyanis az erőfejlesztéshez állandóan telt medencze szükséges, az