Vízügyi Közlemények, 1910 (27. füzet)

27. füzet - Hidrológiai tanulmányok

BEVEZETÉS. Általánosan ismert közelítő érvényességű szabály, hogy a lehullott csapadék 7« része elpárolog, 7s része beszivárog és Vs része jut lefolyásra. — A lehullott csapadék és a belőle lefolyásra jutó víztömeg viszonyát azonban egy ilyen általános szabályba foglalni — különösen ha fontos számításoknak az alapja — nem lehet s az 1/

s lefolyástól különböző viszonyok között nagyon eltérő viszonyszámokat kell figyelembe venni, ha kellő alapossággal akarunk eljárni. Bár ezek a viszonyszámok meglehetősen tág határok között ingadoznak, a megfigyelések mégis azt mutatják, hogy van bennük bizonyos szabályszerűség, mely szabályszerűség kutatása a vizek tározása tekintetében igen értékes hidrológiai adatokat szolgáltat. Hazánkban csak a legutóbbi években történtek hidrológiai kutatások és tanulmányok, míg a külföld már évtizedek óta folytatott tanulmányokból leszűrt értékes adatokra támaszkodhatik. Ezek a külföldi adatok azonban hazánk különleges geográfiai helyzete és különleges meteorológiai viszonyai miatt a mi hazai vízfolyásainkra nem alkalmazhatók, pedig könnyű belátni, hogy a csapadék és belőle lefolyásra jutó vízmennyiség közötti összefüggésnek helyi viszonyokon alapuló ismerete épen hazánkban kiváló fontosságú. Hiszen nekünk nincsenek havasaink és glecsereink, nincsenek nagy hegyi tavaink, melyek az évi csapadékot tározva lassanként adják le folyóvizeinknek. A hegyeink között eső alakjában lehullott csapadéknak felszíni csörgedezés útján lefolyásra jutó része minden természetes tározás nélkül siet le a patakmedrekbe s rajtuk keresztül folyóinkba; átéli hónapok szilárd csapadékát a tavaszi esők néha rövid pár nap alatt zúdítják le az alant fekvő területekre. A mi folyóink vízjárása a lehullott csapadék közvetlen hatása alatt áll. Fontos tehát tudnunk, hogy ennek a lehullott csapadéknak milyen hányada az, mely különböző vidékeken és évszakokban folyóinkban lefolyásra jut; hogy aztán ennek ismerete után vizeink levonulását mesterséges tározás útján egyenletesebbé tenni czélzó tervezéseknél, tehát a tározó medenczék, völgyzáró gátak építésekor biztos számító alapunk legyen. A következőkben látni fogjuk, hogy az évenként lefolyásra jutó víztömeg mily aránytalanul oszlik el az év bizonyos szakaszaiban. A levonulás egyenletesebbé tétele az árvédelmet, hajózást, öntözést és a vizierők szükségszerű fokozottabb kihasználását tartva szem előtt — ipari szempontokból mindinkább előtérbe nyomuló közszükség. Tudjuk, hogy ez az arányosabb elosztás csak mes-