Vízügyi Közlemények, 1910 (27. füzet)

29. füzet - V. Duzzasztó művek

39 a tük alsó végükkel a fenékre s felső végükkel a bakokra támaszkodnak, s így a víznyomásnak aránylag kis része esik a bakokra. Ez utóbbiak rúdjai aránylag csekély méretűek lehetnek, kovácsolt vasból tömötten készíthetők és így a víz hatásával szemben sokkal kevésbbé kényesek, mint a hengerelt vasszerkezetek. Annak, hogy a bakok vastagsági méretei csekélyebbek, mint hengerelt vasszerkezetek esetén, még az a jó oldala, hogy a lefektetett bakoknak a mederfenék alá való rejtése csak kisebb magasságot szükségei, mi az alsó küszöb elhelyezésére és így a bakok tényleges magasságára hatással van. Az egyes tük legnagyobb megengedhető hosszát régebben 3'50—3'75 m.-ben, súlyát 28 kgr.-ban állapították meg. Ujabban azonban már 4-60 m. hosszú és 40 kg. súlyú tűket is találunk. E súlyos tük azonban már nehezen kezelhetők, tömésük körülményes, azonkívül ha valahol egy tüt kivesznek, a vízfolyás a hézag melletti kétoldali tüt elfordítja, söt el is töri. Ezért a Moldau folyó müveinél a tük szélességét is növelték s igy ott már 50 kg. súlyúak is vannak. E nagyméretű tűket azonban eddig mindig oly müvekben használták, a hol a folyó szélességét több nyílásra osztották és igy a mély fenekű s hajózó útul szolgáló nyílás mellett magasabb fenekű, söt egészen magas fenekű, úgynevezett árapasztó nyílások is vannak, aránylag rövid és könnyen kezelhető tűkkel. Az ily duzzasztó-mű üzembe helyezése mindig akként történt, hogy első sorban a legmélyebb fenekű nyílás tűit helyezték és tömték el, s miután ezalatt a víz a többi nyílásokon futhat le, a duzzasztás még csekély. A többi nyílások rövid tűinek elhelyezése már teljes duzzasztáskor is könnyen végezhető. Olyan müveknél, a melyek csupán egynyilásúak, az utolsóknak lerakott ily súlyos tűknek elhelyezése, valamint a gát tömése a legnagyobb nehézséggel jár. Ugyancsak meg nem engedhető, vagy legalább is kedvezőtlen egyes ily hosszú tűknek árhullám lebocsátása céljából való kiszedése. A támadt rés melletti szélső tük elfordulnak (sokszor eltörnek) s -az árhullám elmulta után a hiányzó tük pontos visszahelyezése alig lehetséges. Ezért több nyílású duzzasztó müveknél az árhullámokat rendesen a csekélyebb nyílásokon keresztül bocsátották le. Ennek azonban épen a Moldau folyón rossz oldalát észlelték, mert a hajózó nyílás alatti mederrész, a hajóút elzátonyosodott. Ezen ott úgy segítenek, hogy a legmélyebb nyílás tűit nem emelik ugyan ki, de minden 3-ik, 4-ik tüt a küszöbön meghagyva felső végükkel előre billentik. A víz egy része ilyen módon a hajózó nyíláson folyhat le. Hogy egy nyílás esetében ez a különben régebben ismeretes eljárás az árhullámok átbocsátására, és a vízszin szabályozására elegendö-e, még kétséges ; de mindenesetre megmarad a duzzasztó-mü felállításakor a nyilás szélső tűinek, vagy a közböl utólag beállítandó tük pontos elhelyezésének nehézsége. Előbb láttuk, hogy a duzzasztott vízszineknek a küszöbök feletti magassága 3"50, illetőleg 4'30 méter. Tehát a begatorkolati duzzasztó-münél a tü hoszsza a felső támasztó pontig legalább 3.95, teljes hossza 4'45 méter lenne. Az écskai duzzasztó-münél e méretek 4'75, illetve 5'25 méterre adódnának ki. Az écskai duzzasztó-műnél tehát tüs gátat nem lehetett alkalmazni ; a begatorkolati duzzasztóműnél pedig a tük alkalmazását — bár az Oderán 4"60 m. hosszúak is találhatók — a fenti mérlegelések alapján ejtettük el. Azzal, hogy a tük alkalmazásának mellőzésével valamely más zárószerkezetet kellett tervbe venni, a bakokat sem lehetett többé négyszögletes kereszt-metszetü