Vízügyi Közlemények, 1910 (27. füzet)

29. füzet - V. Duzzasztó művek

40 kovácsolt vasakból, hanem szögecselt, hengerelt-vasszerkezetből kellett készíteni. A vasbakok ily módon vastagabbak lettek, és a lefektetett keretek elrejtése végett a duzzasztó-mü alsó küszöbét 090 m.-rel kellett a felső küszöb szine alá helyezni. Miután pedig a bakok 0'50 m.-re érnek a felső duzzasztott víz szine fölé, magasságuk a duzzasztó mű alsó küszöbe fölött a begatoroki műnél 4'90 m., Écskán 5'70 méter lett. A vasbakokat egymástól 1'25 m.-re helyeztük el és igy mindegyik duzzasztóműnél 20 nyílást találunk. E nyílások elzárására eleinte felváltva Caméré rendszerű redők és csúszó rekesztő táblák alkalmazását terveztük. A redő jó oldala, hogy valamely árhullám jelentkezésekor az egész nyílás gyorsan megnyitható anélkül, hogy a redöket teljesen eltávolítanók ; rossz oldala azonban, hogy már kisebb áradások átbocsátása is a fenéken történik s a nagy vízsebesség megrongálhatja. Ezzel szemben a rekesztő táblák jó oldala, nem tekintve, hogy kevésbbé kényes szerkezetűek, az, hogy a felesleges víz átbocsátása a táblák fölött történhetik s az átbukó víz ereje az alsó vízpárnán megtörik. Redöknek és tábláknak felváltva való alkalmazása a két rendszer jó oldalait egyesítette volna, de tekintve, hogy kétféle gépezet alkalmazása ily kis nyílásban aránytalanul nagy költségbe kerül s mert kérdéses : hogy vájjon csekély személyzettel a nyílás teljes megnyitása, a lassabban kezelhető, de egynemű szerkezettel nem eszközölhető-e gyorsabban, mint kétféle gép alkalmazásával, a redöket mellőztük, s duzzasztó müveinknél csupán rekesztő táblákat alkalmaztunk. A duzzasztó-müvek partfala 10 m.-re érnek a legmagasabb duzzasztott víz szine fölé. A szélső bakok befogadására szolgáló fülke mindkét műnél a raktár és laképületek elhelyezésével ellentétes, jobboldali partfalban van. Míg a zsilipek hossza közel 90 méter, addig a duzzasztó-mü alapja a vízfolyás irányában mérve csak mintegy 11'5 m. hosszú és így a duzzasztó-müvek alámosás elleni biztosítására sokkal nagyobb gondot kellett fordítani, mint amott. A ÍO'O m. hosszú és l'O m. vastag beton elöágyazaton kivül a duzzasztó müveknél egy ugyanolyan vastagságú 30-0 m. hosszú beton utóágyazatot találunk. Azonkívül az elöágyazat felső végén l'O m. mély betonfogat s mindkét ágyazat végén (az écskai műnél 4'0 m., a begatorkolatinál 3'20 m. hosszú) szádfalat találunk. Igy az alapot az iszapos, homokos altalajban alulról megkerülni igyekvő víz a betonfogon kivül útjában összesen négy szádfalat talál s vízszintes irányban 51'5 m. útat kénytelen megtenni. 1. Alapozás, falazat, kőművek. Altalajviszonyok. A duzzasztó-müvek altalaja közel hasonló az écskai zsilip felső íeje alatt találthoz. A művek a mederben lévén elhelyezve, a Bega folyó ujabbkori rakódmányain nyugosznak. A különben is nagy iszaptartalmú homok rendszertelenül, fmom és laza iszaprétegekkel van átszőve. De míg az écskai mü helyén a folyó feneke alatt 110 méter mélységben sem akadtunk valamely bírósabb rétegre, addig a begatorkolati duzzasztó-münél mintegy 3'5—5 m. mélyen a betonalap alatt 2—3 m. vastag, tömött agyagréteg fekszik. A duzzasztó-müvek betonalapját a leírt kedvezőtlen talaj miatt czölöpökre kellett állítanunk.