Vízügyi Közlemények, 1910 (27. füzet)

29. füzet - IV. Hajózó zsilipek

24 E körülfutó csatornák mindkét oldalt (Lásd a IV. és VII. számú rajzlapokat.) a felső kapúk fölött a kapúlülkékböl indulnak ki s a kamara oldalfalaiban végigfutva az alsó kapúk alatt torkolnak ismét be. A csatornák nyitására és zárására mindkét végükön a kapuk közelében külön aknában elhelyezett egy-egy gördülő éktiltó szolgál. Hogy az éktiltó javítások alkalmával hozzáférhető legyen, mind a tiltó mellett, mind külön kis aknákban rovátékok készültek ideiglenes zárótáblák elhelyezésére. A töltő csatorna nyilt keresztmetszete 0'86 m

2. A csatornákból pontosan 4'0 m. távolságokban ágaznak el a közel körkeresztmetszetü töltő nyílások. Az écskai hajózó zsilipnél mindkét oldalt 15, a begatorkolatinál 16 ilyen nyilás van. E töltő nyílásokon át folyó víztömeg együtthatóját O'6-nak vettük, vagyis az összes nyilá\ sok területe a csatorna szelvényénél — _g--szor nagyobb. Hogy ez a föltevés helyes volt, kísérleteink bizonyítják, a melyekben a víz az összes nyílásokon egyenletesen folyt ki. A kamara töltésére vagy ürítésére szükséges idö 21 m. vízszinkülönbségkor a kapútiltókon keresztül 11'30", a körülfutó csatornákon 7' 05", míg mind a csatornák, mind a kapútiltók használatakor 4' 40" tett ki. Mind a kapúk, mind a tiltok mozgatása egyelőre csupán kézi erővel történik. De arra az esetre, hogy ha majdan elektromos erő mozgatná, a turbinák számára szükséges csatornák a zsilipfalakban már most elkészültek. E turbinacsatornák keresztmetszete 0-42 m

3 s mintegy 0'5 m.-re vannak a legmagasabb duzzasztott víz szine alá helyezve. 1. Alapozás, falazat, föld- és kőmunkák. Altalajviszonyok. Az écskai és begatorkolati müvek közel azonos altalajviszonyok közt épültek. A talaj a Bega folyó kis vízmélységéig humus és agyag. Alatta mintegy a Bega fenékmélységéig agyag, vagy többé-kevésbbé tiszta finom homok. A mederfenék mélysége alatt pedig nagyobbrészt csak rendkívül finom, dús iszaptartalmú, úgynevezett folyós homok található, a melyet többé-kevésbé rendszertelenül finom homokos iszaperek szőnek át. Zsilipeink mindegyikének betonalapja már ebbe az utóbbi rétegbe esik. Szilárdabb agyagrétegeket csakis a Tisza völgyében, vagyis a begatorkolati müveknél találtunk, mintegy 4—5 m. mélyen műtárgyainknak közel 2-0 m. vastag betonalapja alatt. Az iszapot tartalmazó finom «folyós homok», a melyen a hajózó zsilipek alapja általában nyugszik, hogy ha kitérés és elmosás ellen biztosítva van, eléggé bírós. A hol azonban e nagy kiterjedésű és egyenletes anyagú réteget, mely a Tisza völgye rakódmányának tekinthető, a Bega vízfolyása megbolygatta és fölszántotta, ott laza és sűrű iszaperekkel van átszőve és műtárgyaink alapjának viselésére nem, vagy csak kevésbé alkalmas. Ilyen rétegeken fekszenek a folyó medrében épült duzzasztómüvek, melyeket ez okból czölöprácsra kellett állítanunk ; ugyanily rétegen, bár kevésbé kedvezőtlen viszonyok között nyugszik az écskai hajózó zsilip felső feje is, a melynél, miután czölöprács alkalmazása még mellőzhetőnek látszott, nagyobbmér vü ülepedések voltak észlelhetők.