Vízügyi Közlemények, 1910 (27. füzet)

29. füzet - III. Tervezések

19 Ez az értekezlet az I. oszt. hajózó utak számára 2'0 m. vízmélységet, 70 m. zsiliphosszt, ÍO'O m. használható zsilip szélességet állapított meg, azzal a kikötéssel, hogy a zsilipek küszöbét 2.5 m. mélyre kell helyezni a legkisebb hajózó vízszín alá. A csatornák fölötti hidak alsó élének a legnagyobb vízszín fölötti magasságát pedig 5-60 m.-re szabta meg. A temesvári m. kir. folyammérnöki hivatal tervezete a Bega Nagybecskerek alatti szakaszát két vízlépcsövei ugyanannyi tartányra osztotta be. Az első vízlépcsőt mintegy 2'5 kilométerre a Bega torkolata fölé, a második vízlépcsőt közvetetten Écska község alá, a torkolattól mintegy 19 km.-re helyezték. Mindkét vízlépcsőnél a hajózó zsilipeket a jobbparton, a folyó kanyarulatait átszelő külön átmetszésekbe tervezték, míg a duzzasztómüvek a hajózó zsilipekkel szemben a mederben voltak kiépítendők. A temesvári folyammérnöki hivatal első tervezete mind Écskán, mind a torkolatnál felső híddal ellátott Caméré-rendszerü gátakat javasolt. Mivel azonban e hidak alsó élét 5'60 m.-re kellett a Tisza legmagasabb vize fölé helyezni, a vasszerkezetek fölötte költségesek lettek volna ; a magas hídfők pedig az aránylag csekélyebb birósságú altalajban különleges és költséges alapozást követeltek. Ezért a Caméré-gátak helyébe később a Poirée-rendszerü gátakhoz hasonlóan a fenékre lefektethető bakokkal ellátott duzzasztómüveket terveztek. Ezeket az előzetes terveket, a melyeknek zsilipjei fakapukkal voltak ellátva, az Országos Vízépítési igazgatóság kis tanácsa 1897. évi deczember hó 2-án tartott ülésén birálta el és észrevételei kíséretében a részletes terveket kidolgozása végett «a Ferencz-csatorna torkolat munkálatai m. kir. müvezetőségének» adta ki. Az 1899-ben e hivatal kidolgozta részletes terveket kivitelre elfogadták, kiépítésükkel az 1900. év május 1-én felállított «Alsó-Bega hajózási m. kir. kirendeltség»-et bízták meg. Tartányok beosztása Ez a tervezet — melynek a nevezett kirendeltség az időközben tett tapasztalatok és újítások alapján csupán egyes részleteit változtatta meg, — az AlsóBegának két tartányra való beosztását, valamint a temesvári hivatal megállapította duzzasztott vízszineket megtartotta, s csupán az alsó vízlépcsőt helyezte le egészen a folyó torkolatához, hogy a torkolati zsiliptől a Tiszáig vezető és a Tisza alacsony vízállásai miatt mélyen kikotrandó és így eliszapolásnak kitett szakasz minél rövidebb legyen. Habár a jelen leírás tárgyát alkotó munkálatok csupán a Bega Nagybecskerekig terjedő szakaszának hajózhatóvá tételét czélozzák, a müvek elhelyezésekor, valamint a duzzasztott vízszinek megállapításakor figyelemmel kellett lenni arra, hogy az Ú-Bega-Beregszó a Bega folyó jobbpartján fekvő összes területek lecsapolására és csapadékvizeinek levezetésére szolgál, s így benne a vízállás csak kis mértékben duzzasztható. Ugyanebből az okból a csatornázó munkálatoknak Temesvár felé való folytatása esetében a legközelebbi vízlépcsőt közvetetlen az Ó-Bega torkolata fölé kell helyezni. Az Ó-Bega torkolatáig terjedő mintegy 45 km. hosszú szakasz 2 tartányra van osztva, a melyekben a duzzasztott víz szinét úgy állapították meg, hogy hidrosztatikai, vagyis vízszintes duzzasztást föltételezve a megszabott 2'0 méter vízmélység a tartányok minden pontján meglegyen. 2*