Vízügyi Közlemények, 1910 (27. füzet)

29. füzet - III. Tervezések

>0 Mint a hosszanti szelvényben látszik (II. rajzlap), az alsó tartány a Begatoroktól Écskáig terjed s 19 km. hosszú, a duzzasztott vízszin magassága -j-73-20 A. f. A torkolati miinél előálló vízszinkülönbség a Tisza vízállása szerint változik; a hajózó évad legkisebb vízállásakor, vagyis a Tisza 0 vizekor 3'40 méter. A második tartány az écskai müvektől az Ó-Bega torkolatáig 26 km. hosszú ; benne a duzzasztott vízszin magassága -J-75'30 és így az écskai müveknél előálló maximális vízszinkülönbség 2

,Í0 m. A szabadhajózás vizének magassága az Ó-Bega torkolatánál —(—75-95 ; a nagybecskereki vízmérczénél -j-74"70, az écskai müveknél -f-73'55. és végül a torkolati müveknél -j-72'20 m. A. f. Küszöbmagasságok. A duzzasztómüvek küszöbmagasságának megállapítására irányadó volt az a követelmény, hogy árvizek esetén, a midőn a mü le van fektetve, a folyó a természetes medrét lelje fel, mert különben elfajul. E végből a többnyílású duzzasztómüvek egyik nyílásában a küszöb mindig a mederfenék hosszanti metszetének átlagos vonalába, vagy csak igen kevéssel föléje helyezendő. Az Alsó-Bega duzzasztómüvei csupán egynyílásúak és így ezt a küszöbmagasságot kellett végig megtartanunk. Az écskai állandó jellegű szakaszon a mederfenék átlagos vonalának megállapítása egyszerű volt s a duzzasztómű felső küszöbét -j-71'00 A. f. magasságra helyezték. A Bega torkolatánál azonban változó fenekű medret találunk. A Bega vize itt a Tiszának nemcsak magasabb, de már közepes vízállásaikor is, a Tisza duzzasztása alatt áll és így torkolati szakaszát eliszapolni hajlandó. A midőn azonban a Tisza vize mélyen alászáll, ezen a torkolati szakaszon még a Bega kis vizeikor is oly rohamos esések és sebességek keletkeztek, hogy a hajók néha alig voltak képesek vele megbirkózni. Ez a rohamos sebesség a Bega medrét a torkolattól visszafelé haladva mindinkább mosni, mélyíteni igyekszik mindaddig, a míg a Tisza vizeannyira felemelkedik, hogy az egyensúlyi állapot helyre nem áll. A Bega eme legalsó szakaszának medre tehát a közepes vizek egyensúlyi állapotának megfelelően fejlődött ugyan ki, de a torkolati, mintegy 10 km. hosszú szakasza folytonos és nagyobbmérvü változásoknak alávetett. A begatorkolati duzzasztómű ugyan alig 450 méternyire esik a folyó torkolata fölé, de a duzzasztómű fenekének a lefektetett bakok védelme vagy elrejtése czéljából előállított felső küszöbét, az állandó felső mederrész átlagos vonalába helyeztük és így a duzzasztómű alsó feneke véletlenül közelítőleg az e szakaszon előállott medermélyedések magasságába jutott. A begatoroki duzzasztómű felső küszöbének magassága +69'70 A. f. s így mind itt, mind Écskán a duzzasztómüvek felső küszöbe 2'50 m.-re van a szabadhajózás vízszine alatt. Téli, alacsony tiszai vízállások alkalmával tehát, a midőn a duzzasztómüvet lefektetik, az esetleg bekövetkező rohamos sebességek kimosásának a begatorkolati duzzasztómű ezentúl fölfelé határt szab. A zsilipek küszöbmagasságainak megállapítása már több figyelmet követel. Két méter vízmélységű hajózó csatornákban a zsilipküszöböket a jövő fejlődésre való tekintettel 2'5 méterre helyezik a felső, illetőleg alsó tartányok vízszine alá. Csatornázott folyókon azonban változó vízszinnel van dolgunk. Némely folyók csatornázásakor — különösen tüsgátak alkalmazása esetében — a bakok és a tűk magasságának lehető csökkentése czéljából, a duzzasztott vízszineket úgy állapítják