Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

96 medenczét kiürítették, a víz felőli oldalon visszaszivárgások történnek s helyenkint sugár alakjában tör ki a víz. Ilyen vízzsákot, '2200-at fedeztek föl. A gátbíróssága olyan 9'8 m. hosszú darabra, mely egy pillért is magába foglalt, elégséges volt, de nem volt elég két pillér közötti részen. Különben is, a birósság ahhoz a föltételhez volt kötve, hogy a gátban fölnyomás nem keletkezik. Ezért a gát megjavítása szükségessé vált. Eleinte vasbeton-burkolatot akartak tenni a gát elé, oly módon, hogy a burkolat 17 m. közökben támaszkodjék a gáttesthez, 146 függőleges és megvizsgálható kéményt létesítve ily módon. Azonban a vasbeton birósságára s az az egész művelet költségeire nézve aggodalmak merültek föl s ezt a tervet elvetették. A gát elé burkolatot kellett létesíteni. E burkolat nem kapcsolkozhatott függőleges kutakkal a falazathoz, mert ekkor a víznyomás bizonyos helyekre összpontosult volna. Ezért Canari vízszintes galériákkal ellátott burkoló falat tervezett s csakis arra alkalmazott kutakat, hogy a galériákba bejutni lehessen. A burkolat betonból készült salakczementtel, mely plasztikusabb, összenyomhatóbb és vízhatlanabb. A főgaleriák közé csöveket helyeztek el, melyeket függőleges csövek kötöttek össze. A fal vízfelőli oldalát csak kitisztogatták, hogy az esetleg mégis átszivárgó vizet a régi burkolat ne engedje át. Az alapfalazat oldalát újra hézagolták finom habarcscsal. Az új betonburkolat vízfelőli részét portlandczement-bevonattal látták el, melyre forró kátrányt és mésztejbevonatot tettek. Az alsó galéria öntöttvas-csövezéssel közlekedett a szabad levegővel az átszivárgó vizek elvezetésére. A lejáró aknák lépcsővel ellátottak. Ez volt a Cudart tervezete, melyet elfogadtak s nagyrészt változatlanul vittek keresztül. Az új betonburkolat 3 részben készült, melyeket a vízkivételi és fenékürítő tornyok különítenek el. A fal jobb és baloldali részén, hol a fal alacsony, néhány ívhosszban nem történt burkolás. A burkolat vastagsága az alap fölött mindenütt 2'7 m. s olyan hajlású, mint a fal ; a talajszínben 0 3 m.-es kiugrással 3'0 m.-re vastagodik. A burkolat teteje 361'65 m. magasságban van. Az alapgödörben a burkolat külső oldala függőleges s megkerüli a vízkivételi tornyokat, míg a tornyok földfeletti részén a burkolat nem megy végig. Helyenkint, a hol a régi alapgödör nem volt betonnal kitöltve, a burkolat alapja a falazat fogazatának aljáig ér le. A burkolat alapgödrét erős duczolás segítségével tudták csak kiásni, mert a vízzel átitatott agyag erős nyomást gyakorolt. A kihordott anyagból ideiglenes töltést emeltek a Mouche esetleges hirtelen árvizei ellen. Az alaphoz közel vízszintes irányú rovátékot, a burkolat kezdeténél függőleges rovátékokat készítettek a falban, melyek segítségével a burkolat beleköt a falba úgy, hogy a víz nem mehet a burkolat és a fal közé. A fal földalatti részét a burkolati alapgödör kiásása után erős fémkefékkel lesúrolták, vízsugárral megmosták, a kövek hézagait 8 cm. mélyen és 4 cm. szélesen kivájták, hogy az Uj habarcs jól belekössön. Ezt a bekötést finom habarcscsal erős csömöszölés segítségével érték el. Munka közben az alapgödörben fölgyülő vizet 0'3 m. átmérőjű csövön vezették a szivattyúk kútjához. A munka befejezte után a gyüjtőcsöveken alkalmazott függőleges kürtők segítségével e csöveket folyós czementtel töltötték ki.