Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)
26. füzet
97 A burkolathoz a betont durván tört homokból és salakczementből állították elő. A homok olyan volt, hogy 50%-a keresztül esett az 5 mm. átmérőjű, kerek rostanyíláson, 50®/o-a pedig a rostán maradt. E durva homok 1 m 3-ére 350 kg. salakczementet adtak. Ezt az arányt kísérletek útján állapították meg, hogy a beton lehetőleg tömött, legkevésbé vízeresztő legyen. A durva-homok előállításához kőtörőt, a betonkészítéshez gépet használtak. Az így előállított betont 10 cm. vastag rétegben öntötték és a kötés kezdete után addig döngölték és nyomkodták, míg megtömődött. Minden réteg betonra aztán tejfölsűrűségű salakczementtejet söpörtek. Ugyanily czementtejet alkalmaztak a gátfal külső oldalára és a hornyolatokba is. A habarcs döngölését nem czélszerű rögtön a befektetés után megkezdeni, hanem mikor a víz már a czementbe bekötni kezd, mikor már csak kevés szabad víz van a habarcsban. A czementtejet nem szabad nagyon későn a rétegekre alkalmazni, mikor is belőle a kiváló víz a felső réteget átáztatja, hanem akkor, mikor az alsó réteg kötése még nem haladt nagyon előre. Az alapgödörben a betont a fal és a duczolások közé öntötték. Az alap fölött állványokat emeltek, melyekre hordozható deszkázatot illesztettek s a deszkázat és fal közé öntötték a betont. A beton szállítására, kiürítésére igen czélszerű berendezést és fölszerelést létesítettek s a villamos erőt sok helyütt használták a művelethez. A galériákat és csöveket úgy osztották be a burkolatban, hogy a fal felső oldalának egyetlen pontja se essék a csövektől, illetőleg galériáktól 1 m.-nél távolabb. Csak a fenékürítő közelébeu vannak pontok 11 m.-re az említett nyílásoktól. A vízszintes galériák tojásalakúak, a legalsó galériában azonban a tojásprofilt lent gyalogjáró szakítja meg. Mind a három galéria 1 m. széles a középen, a faltól a galéria széle 0'5 m.-re, a rezervoártól 12 m.-re van elhelyezve. A középső ós felső galéria 1"8 m. magas, az alsó 2 m. Az alsó galériában, hogy száraz lábbal legyen megjárható, portlandczementtel burkolt lépcső van, mely mellett a gyüjtőárkocska halad végig. A galériákat 4 darabba szedhető forma segítségével öntötték meg. A burkolatban alkalmazott vízszintes csöveket salakczementből öntötték két. darabban és 1 m. hosszúságban ; belső átmérőjük 0-5 m. A vízszintes csöveket ós galériákat egymással 0-75—1 m. távolságra elhelyezett 15 cm. belső átmérőjű függőleges csövek kötik össze. A csövek égetett agyagból készültek s a vízfelőli oldalon tört kővel vették őket körül. A 3 részben készült burkolat elején és végén, valamint a középső rész közepén 1 m. átmérőjű kutakat létesítettek a burkolatban. E kutak nem mennek egyfolytában végig a burkolaton, hanem 3 darabban, a galériák szerint egymástól eltolva. A kutakba galvánizált vaslépcsőket helyeztek el. A kutak fönt kétszárnyú csapóajtóval záródnak. A burkolat lehető vízhatlanságát úgy érték el, hogy kisebb darabokban öutötték úgy, hogy a hőmérsékletből, vagy kötésből eredő összehúzódás repedéseket ne idézzen elő benne. Az illesztések hézagait aztán lehetőleg vízhatlan zárással dugták el. A burkolat belső felét a galériákon át folyton locsolták. A hol szükséges volt, czement-beföcskendezéssel tömték a lazább helyeket. A burkolatrészek között a hézagokat czinklemezek alkalmazásával kapták. E czinklemezeket 20—20 m.-kint alkalmazták függőlegesen és normálisan a burVíziigyi Közlemények. XXVI. 7
