Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

92 munkálatokkal, melyek a meder általános nivóját azonban nem emelik. A medren kettős hajót úsztatnak át a méréskor. A hajó áthúzása a partokon megerősített csigákon átvetett végtelen kábel segítségével történik. A hajókról engedik le a szárnyat. Azonban a víz annyi szemetet, füvet, sárt hoz, hogy a szondázásra szolgáló vékony drótszál a reárakodó szeméttől a gyors vízben majdnem vízszintesre hajlik, sőt a szárny ellipszis-metszetú csőrúdja is kihajlik. Az újabb Ш-féle szárnyberendezés már jobban működik, de a szárny könnyen tönkre mehet az úszó és lebegő anyagoktól. Megprópálták azt is, hogy az észlelő mérnök a parton maradjon s az úszó a szárnynyal úgy menjen át a folyón, hogy a hajón senki se legyen. Ekkor a villamos csengő a parton marad és hosszú dróttal kapcsolkozik a szárnyhoz. De a zavaros folyókon ez a berendezés nem vált be. Legczélszerűbb. ha a hajóra egy segédet küldünk s az észlelő a parton marad a csengővel. A legnagyobb hiba a vízállások és vízmennyiség közötti összefüggés megállapításakor a szelvénynek területi változása miatt áll elő. Ha nagyon mozgó mederben különböző vízállásoknál különböző időben igen sok víztömegmérést végzünk, akkor az összetartozó vízállások és vízmennyiségek értékei egy derékszögű koordinátarendszerre vonatkoztatva nem adnak olyan pontsort, mely egy görbe vonalat állapít meg, hanem a pontok többé-kevésbé széles zónában szóródnak szét. A pontok azonban minden egyes időben végrehajtott méréskor bizonyos szabályszerűséggel helyezkednek el s csak a különböző időben történt mérések nem hangzanak össz . A jelenség periodiczitást mutat, mert a szelvényváltozás is periodikus. Némi szabályokat ebben a tekintetben az Annales 1907. évi kötetének julius—augusztusi füzete ad. E fejtegetések csak homogén anyagból álló medrekre illenek (pl. kavicsocs, vagy homokos-kavicsos, vagy homokosmedrekre), míg ha a meder görgetegekből áll, melyek sziklás fenéken mozognak, akkor a mederváltozás nem lévén periodikus, a lehozott szabályok sem illenek reá. A vízmennyiségi méréseket mindig ugyanazon a helyen, ugyanazon vízmérczére kell vonatkoztatni. Ugyanabban a grafikonban kell fölrakni a Q vízmenynyiség, U középsebesség és Í2 szelvényterület nagyságát a vízállás függvényében. Minden vízmennyiségmérés megadja a módot a Q görbe megszerkesztésére s a Q és V görbék egy pontjának a megállapítására. S mivel a íi, U és Q görbék bizonyes összefüggésben vannak, egyetlen vízmennyiségi mérésből az Q görbe megszerkeszthető. A mérés mindig a mércze helyénél levő szelvényben végzendő, mert csak így vonatkoztatható a szelvény pontosan a vízállásokra. Szükséges továbbá a mérés helye fölött és alatt is fölvenni néhány szelvényt, hogy a zátonymozgást nyilvántartsuk s e szelvényváltozás természetét kiismerjük. E fovételek a folyó hosszantani metszetéről s arról a körülményről is adnak fölvilágosítást, hogy a méréshely alatt nincs-e ellenesés? Ha a hordalékmozgás természetét kiismertük, elég egyszerű mélységmérés (vízmennyiségmérés nélkül), hogy a tömeggörbét megszerkesszük. A mederváltozás nyilvántartása még a vízkivételi művek állandósítására is nagy haszonnal van. A mérés eredményeit összefoglalják minden állomásra vonatkozóan. Ez összefoglalásban van : 1. Helyszínrajz s ha a meder mozgékonysága kívánja, néhány keresztmetszet az állomás fölött és alatt. 2. A vízállások és megfelelő vízmennyi-