Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

91 egyetlen vízállás-észlelés 24 óra alatt. Míg az olvadásból eredő hiba az olvadás folyamatának megfigyelése alapján s megfelelő korrekcziók alkalmazásával csökkenthető, addig az árvízből eredő hiba nem lévén rendszeres, nehezebben küszöbölhető ki. De az észlelők ilyenkor többször olvassák le a mérczét s főként a maximális vízállást igyekeznek megállapítani. A hóolvadás vize sokkal fontosabb a vizierő ipari kihasználása szempontjából, mint az esőzésből eredő árvíz. Mindenképen szükséges volua azonban a vízállások folytonos jegyzése, regisztráló készülékek segítségével. Ilyen készülékeket állítottak is már fel néhány helyen s számukat 6-ról 11-re akarják emelni a Durance medenczéjében. A Var-medenczében 3 regisztráló készüléket állítottak be. Tanulmányokat tettek pneumatikus vízmérczékkel is (Riehard-féle rendszer), melyek megengedik, hogy az észlelést a partokon végezhessék. Az órakészülékeket 8-napos járásról 15-napos járásra rendezik be, mi megkönnyíti a felügyeletet. Egy második hibája az észlelésnek a mérczeleolvasásban van. Ha a víz hullámzik s a mércze távol van, 2—3 cm. hiba könnyen becsúszik a leolvasásba s ez már jelentékenyen befolyásolja a vízmennyiséget. Azonkívül a vízmennyiség mérése alkalmával is változik a nivó s nehéz megállapítani azt a középnivót, melyre a mérés vonatkozik. Sokszor a vízmagasság leolvasása bizonytalanabb eleme a mérésnek, mint a vízmennyiség meghatározása. Harmadik hiba a vízmennyiség megmérésében rejlik. A bukókkal való vízmennyiséginérés csak kevésszámú helyen alkalmazható e hordalékos folyókon. Néha úgy feltelik a bukó hátamögött a meder hordalékkal, hogy a bukót e változott viszonyokhoz mérten szárny- vagy Pitot-cső méréssel újra tarázni kell, mert a rendes formulák nem alkalmazhatók a vízmennyiség számításához. Néha a bukó nívóját oly szélesre kell venni az árvizek miatt, hogy a kisvízszín ingadozásai a mérczén alig olvashatók le, pedig ez ingadozásoknak jelentékeny vízmennyiségváltozás felel meg. Ezért czélszerú a gátat két szintben építeni s a ldsvizek számára alacsonyabb, keskeny bukót létesíteni. A gyors és nagy árvizek mérésére az úszó az egyedül megfelelő eszköz. Az úszóval a felszíni sebességet mérjük, de könnyű a felszíni és középsebesség közötti összefüggést megállapítani; a hiba itt főként abban nyilvánul, hogy a szelvény nagyságát nem tudjuk megállapítani, mert az árvízkor egész más a szelvény, mint előtte vagy utána. Éppen ezért az úszóval való mérésben nagy hibák csúszhatnak be. A pontosabb mérésekhez a Bitot-cső és a szárny való. S mivel ez utóbbbi jobban fölveszi a víz lüktető, hömpölygő mozgásából eredő sebességváltozásokat, ez utóbbi feltétlenül alkalmasabb a torrensek vízmennyiségének megmérésére, bár nagy mélységre nehezen kezelhető s kis sebességekre nem való. A Durance-on Ш-féle svájczi villamos szárnyat használtak s pontonkinti mérést alkalmaztak. Grenobleban most állítanak föl a szárnyak tarázására alkalmas berendezést A Bitot-cső vagy szárny beeresztése a vízbe vagy hídról vagy hajóról történik. A szárnyat mindig lehet a keresztmetszetre merőleges irányba állítani úgy, hogy a metszetre merőleges sebességi komponenst mérje, míg a Pitot-cső mindig a folyásirányba áll be s a mérést még az elhajlás szöge szerint rektifikálni kell. Nehéz a szelvényt pontosan felvenni, mert a fenék mozgó. A szárnyat nem is kell nagyon közel a fenékhez lebocsátani a görgetegek miatt. így tehát a megállapítás csak közelítő. Ezért lehetőleg olyan helyet kell a méréshez kiválasztani, hol a meder keveset változik, sőt a helyet előlegesen a mérés számára elő kell készíteni oly