Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

87 mederpontokat a vízmérésre ; de Pont-de-Roussettől és Serre-Ponsontól lefelé a kép megváltozik s a meder roppant kiterjedésű kavicsmező benyomását teszi. Csak Sisteronnál és Mirabeaunál van két pont, hol a kisviz nem kóborol. Itt mérczéket állítottak föl és vízmennyiségi méréseket tettek, de a meder folytonos mélyedése és magasbodása következtében itt sem sikerült főként a kisvizeknél a vízállás és vízhozomány közötti összefüggés megállapítása. Hogyan oldhatjuk meg ily helyeken a feladatot? Két módot gondolhatunk a megoldásra az elméletben. Igen sok vízhozományi méréssel a meder egymásutáni állapotának megfelelő vízhozományi görket szerkeszthetünk. Vagy pedig valamely módon fixáljuk a medret változatlan fenékküszöb beiktatásával. Azonban a Durance-on mindkét megoldás nagyon drága és fáradságos lenne. Még legjobbnak látszik a medernek féloldali párhuzamos művekkel és féloldali sarkantyúkkal való biztosítása, mint ez a Rhöneon történt. A vizsgálódásnak általában két irányban kell kiterjeszkednie : 1. A mederváltozás és a vízhozomány, meg a vízállás közötti formula paraméterének összefüggését kell keresni. 2. A meder mozgásának és változásának játékát kell megállapítani, hogy a meder középállása meghatározható legyen. A Durance-on Rousset-nál, Sisteron-nál és Mirabeau-nál van oly mederszakasz, a hol e két irányban a tanulmányt megejthetjük. Tavernier, hogy némi közelítő összefüggést hozhasson le a vízállások és vízhozomány között, a vizes területet, sebességet és vízhozományt a legnagyobb mélység függvényében fejezi ki, mely mélység a középmélységgel összefüggésben van. Aztán a meder alakját 4 tipusba sorolja: 1. merőleges oldalfalú tipus; 2. teknőalakú tipus, 3. háromszögű tipus; 4. konvex oldalú, lent csúcsban találkozó, föfelé enyhülő hajlású tipus. E négy medertipusra a következő három képlet érvényes : ^ V

i ü = Cp

m 2m+1 Q = K.C. p 8 hol U a középsebesség, ü a vizes keresztmetszet, Q a mperczenkinti vízhozomány p a legnagyobb mélység, К és С állandók, m, pedig oly kitevő, melynek értéke az 1. típusnál 1, a 2. típusnál 1-6, a 3. típusnál 2 és a 4. típusnál 3. Az [J, Q és Q vonalak görbéi a sík-koordinata rendszerben ábrázolva könnyen lehozható és megérthető sajátságokat mutatnak, melyek megszerkesztésüket könnyűvé teszik. Ha most különböző p mélységekre meghatároztuk a megfelelő Í2 értékeket s vonatkozásba hozzuk őket egymással, könnyen látható, hogy az így nyert görbe, melyik típushoz tartozik s vájjon m — 1, Г5, 2, 3 értékű-e? Amelyik érték legmegfelelőbb, azzal operálunk tovább s megállapítjuk vele az U és Q görbéket; mert ha pl. a mérés valamely TJ sebességet és Q vízmennyiséget állapított meg bizonyos p értékre, itt a tangens megszerkeszthető s közelítően az egész görbe megrajzolható. Minden mérés más-más pontjait állapítván meg a Q, U és ü görbéknek, könnyű belőlük az egész görbét tangenseik szerint megszerkeszteni, ha a meder fix. Ha a meder nem fix, a feladatot nem lehet oly pontosan megoldani ; de még így is nagy segítségre vannak a megadott egyszerű képletek.