Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)
26. füzet
68 A czemeiitek, melyeket mész és agyag keverékének égetéséből nyerünk, legfőbb kötőanyaga a Si0 2, ЗСаО, a trikalcitos szilikát. Ezenkívül az aluminium és feiTurn mono-, bi- és trikalcitok is részt vesznek a kötésben. A természetes puzzolánokban, minők a trassz és puzzolán, valamint a salak-czementben és az alacsony hőmérsékletnél égetett agyagban szilíciumtartalmú anyagok vannak, melyek víz jelenlétében a mészhez kötődnek. A mész hidrátos szilikát Si0 3Ca0,2'5H aO az oltott mész és puzzolán keverése által jön létre. A kalcium aluminát és kalciumferrit szintén hidrátizálódik a víz jelenlétében s aluminium di-, vagy tricalcit és kalcium-triferrit létesül. A kalcium-szulfoaluminát is hidrát, vegyi összetétele Al a0 3. ЗСаО . 3 (SO,. CaO) 30H 20, de 48°-ú víz jelenlétében bomlik és átváltozik s ennek tulajdonítható a czementek mekanikai bomlása a tengervízben. A mi a tengervíz hatását illeti a hidraulikus kötőszerekre, ez Berthollet törvénye szerint a bázikus és savas vegyületek kicserélődésében áll s ez átalakulás addig tart, míg eléggé oldhatlau vegyületek létesülnek. A konyhasónak nincs sok hatása a czement bomlására a tengervízben. A magnéziasók a kötőanyagok bomlását idézik elő s az oldhatóbb hidrátos mészsókat magnéziasók helyettesítik. De Vicát szerint, ha a kötőszer kevés mészsót és sok agyagot tartalmaz, a magnézia a meszet nem tudja kihajtani. Azonban az újabb kísérletek nem igazolták Vicát állítását. A magnéziasók eme hatása után újabb jelenségek állanak elő : a magnéziasók rovására kalciumklorid és kalciumszulfát létesül, mely hatással van a hidraulikus kötőszerre és bomlást idéz elő. Végül a tengervíz magnéziumbikarbonátja a mészszel érintkezve kalcium-karbonátot és oldhatlan magnéziumkarbonátot ad. A bikarbonát jelenléte meglassítja a malter bomlását. Le Chatelier részletezi a kalcium-klorid hatását a mészre s mint nevezetes sajátságot említi, hogy Candlot kísérletei szerint az égetett mész hidratizálása sokkal gyorsabban megy végbe kalcium-klorid jelenlétében, mint tiszta vízben. A. kalcium-klorid a szabad mészszel kalcium-oxikloridot ad. A konczentrált kalcium-klorid oldatnak a kalcium-aluminátra való hatása alatt kalcium-kloroaluminát létesül. A portlandczementben a konczentrált kalciumklorid hatása alatt az aluminátok sokkal gyorsabban kezdenek kötni, mint ha tiszta vizet használnánk; egy pár perez múlva megkezdődik a kötés, míg tiszta víz jelenlétében egy óra is eltelik a kötés kezdetéig. A levegőn állott czementre a kalcium-klorid hatása kisebb s a czement végleges biróssága is csökken. A nagyon diluált kalcium-klorid oldat, minő a tengervíz, jelentékenyen meglassítja a. portlandczement kötését, de a birosságát megnöveli. A tengervízzel oltott czement tehát lassabban köt. A hatás azonban csökken, ha a czement a levegőn sokáig szellőzött. A kalcium-szulfát is lassítja a kötést, még pedig jobban, mint a kalciumklorid. Ezért a czementbe 1—-2% gipszet kevernek, ha a kötést lassítani akarják. Mindaddig, míg a gipsz adagolása csekély, növeli a czement bírósságát; sok gipsz azonban megrontja. A maximális arány, melyben a gipszet a czementhez kár nélkül adagolhatjuk, kisebb a tengervízben, mint az édesvízben. Ha a czement szellőzött, a gipsz hozzáadása rendesen gyöngíti a birosságát. A tengervízzel érintkező malter felszínén is kalciumszulfátvegyületek létesülnek, melyeknek hatása okozza a malter bomlását. A kalcium-szulfát az egyedüli anyag, mely, mint később látjuk, megnehezíti a czementnek a tengervízben való alkalmazását.
