Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

64 elterülő községek szennyes vizeinek elvezetése a föntebb leírt csatornarendszertől független megoldást kap, melynek kivitele folyamatban van; az előbbi rendszer munkálatai már készen vannak. A suresni szifon czélja tehát, hogy a jobbparti szennyes vizeket a Szajna alatt a balpartra vigye. Maga a tulajdonképeni szifon két aczélcsőből áll, mely a Szajna medrében van elhelyezve. A jobbparton ez aczélcsövekhez két öntött vascső csatlakozik, a balparton pedig egyetlen nagy öntött vascső, mely az aczélcsövekhez kút segítségével kapcsolkozik. A jobbparton az öntött vascsövek elején tisztító, illetőleg ülepesztő kamra van, melyben a szennyes víz nehéz alkotórészeit leadja. Az itt leírt csőrendszer hossza 340 m., melyből 220 m. kettős cső 0'60 m. átmérővel és 120 m. egyes cső V2 m. átmérővel. A Szajna medrében 164'33 m. cső fekszik, mely hosszúságból 130 m. vízszintes s a meder fenekén van s ez a rész S-alakú végződéssel kapcsolkozik a parti csőrendszerhez. A csövet úgy kellett fektetni, hogy a fenéken semmi domborodást ne hozzon létre s ezért az árokkal, melybe fektették 18-5 m.-ig hatoltak le, vagyis 8'5 m.-re a suresnesi böge vízszíne alá, A jobb- ós balparti gyűjtő nivója közt 0-95 пл., a különbség, de a rendelkezésre álló esés azért csekély, mert az alsó csatornarész folyókájában a vízszín kissé magasabb, mint a felsőében. A szifonban mindig nagyon kicsiny a dinamikus nyomás. A 0'6 m. átmérő bőven elég az emésztésre, de kisebbet nem alkalmazhattak, hogy az ember elférhessen benne a szögecselések és az illesztések kikenése végett. A szifon elhelyezése úgy történt, mint a Szent Lajos-szigeti és Herblay szifoné. A szifont a parton állították össze s egy darabban eresztették a folyóba, előbb azonban a két végét elzárták, hogy biztosítsák az úszását. Majd a végleges helyére vontatták s megterhelve lesülyesztették a folyó medrében előre kikotort árokba. A csőhöz lágy Martin-Siemens-gyártmányú, bázikus aczéllemezeket használtak, melyek vastagsága 13 mm. és legalább 42, átlag 45 kg. húzásnak állanak ellen. A belső nyomás csekély lévén, nem számították. A szögecsek belső feje lapított s a gyűrűk nem födik egymást, hogy a folyásnak minél kevesebb akadálya legyen. A csöveket 10 m.-es darabokból állították össze; minden darab 3 gyűrűből állott; a hossztanti illesztések váltakozva elhelyezettek. A szögecseket beverés után erősen eltömték. Mindkét cső 13 drb 10 m. hosszú darabból áll. A csöveket kívül-belül kátrányozták. A vízre bocsátott cső súlya 67 t. volt, hossza 138 m. Csúsztatókra helyezték a csövet s a csúsztató fákon vassínek könnyítették a csőnek vízbejutását. Drótkötelekkel enyhítették a cső csúszó sebességét. A vízre bocsátott cső a két végén fölálló S-alakú végződések miatt 15 cm.-re meghajlott, de ez a meghajlás mm

akint csak 0'44 kg. feszültséget okozott. A cső részére a mederben árkot kellett kotorni, melynek feneke 8-5 m. mélyen van a víz felszíne alatt. Az árok szélessége 2'3 m., mélysége 1-25—5-60 m. Ezenkívül a szifon fölálló részei számára a partokon is megfelelő mélyedést kellett létesíteni. A kotrás változatos talajnemekben történt : volt folyós homok, kemény agyagmárga és tömött mészkő, melyet csak dinamittal lehetett robbantani. A dina-