Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

65 raitot búvárral helyezték el. A partfalat Favier-porral robbantották. A kotrás egy részét éjjel végezték Az árok kellő egyenletes mélységét és szélességét alkalmas készülékkel állapították meg. Ezután a kikotort árokban minden 16 m.-re 1*5 m. hosszú betontesteket öntöttek, mivel a szifon aljának 0-4 m.-rel magasabban kellett feküdnie az árok fenekénél. A beton öntését szekrények segítségével végezték s tetejét gondosan a kivánt nivóban elegyengették búvár segélyével. A búvár faléczet tartott a beton tetejére s a falécz a víz fölé ért, hogy mérczéül szolgáljon. A partokon a szifon fölálló részeinek tartására és vezetésére czölöpzetet vertek, melyen hosszanti és keresztkötésekkel valóságos állványt létesítettek. A szifont a kellő helyre úsztatva, 3 hajópár közé fogták, melyek a suresnesi híd pillérjéhez voltak kikötve s a lesülyesztéshez szükséges állványozást és csörlőket hordták. A lesülyesztés idején 3 napig szünetelt a hajózás. A csöveket terheléssel sülyesztették le. A 138 m. hosszú szifon 67 t.-át nyomott és kiszorított 86 5 t. vizet. így tehát még legalább 19-5 t.-val kellett terhelni a csövet, hogy a sülyesztés lehetővé váljon. Terhelésül azonban többet, 32-6 t. súlyt használtak, még pedig kettős fejű sínek alakjában. A sülyesztést, mely 3 óra hosszáig tartott, a csörlők segítségével előre megállapított jelzésekkel egyszerre vitték végbe és menetét időnkint ellenőrizték. Ezután a csöveket vízzel töltötték meg, a terhelő síneket fölemelték s a cső körül tölcsér segítségével betont öntöttek. Ezután a szifonvégeket a parti csövekkel kellett összekapcsolni. A kapcsolás a jobbparton a víz színe alatt Г8 m.-re, a balparton 35 m.-re történt, Ebből a czélból mindkét parton czölöpökből és deszkákból zárógátat készítettek, melyek a munkagödröt körülfogták. Ezután a vizet kiszivattyúzták a gödörből, valamint a szifoncsőből is és megbizonyosodtak a csövek vízállóságáról ; alig kellett itt-ott némi pótló tömést alkalmazni az S-alakú csővégek és a szifon középponti része közt. A parti csövekkel való kapcsolat létesítése után végül a partfalakat állították helyre. A szifon a maga teljességében a két parti kapcsolkozással együtt 227.000 frankba került. A Szajna medrében végrehajtott munkálatok, vagyis a tulajdonképeni szifon költsége 99.000 frkra rúgott. 3. A vizikosszeríí ütésről szóló munkák és Zsukovszky tanár tanulmánya és kísérletei. (Notice sur les principaux travaux concernant le coup de bélier et spécialement sur le mémoire et les expériences du professeur N. Joukovsky (1898). Irta : Goupil. Goupil bevezetésül nagyszámú munkát sorol fel, melyek mind a víznek ütésével foglalkoznak. A vízikosszerű ütés úgy keletkezik, ha a csőben mozgó vizet mozgásában valami hirtelen föltartoztatja, E kérdést újabban Zsukovszky moszkvai műegyetemi tanár tanulmányozta alaposan. A kérdés elméleti fejtegetésein kívül Zsukovszky kísérleteket is tett vízvezetéki csöveken s mind a keletkező nyomás, mind az ütéshullám terjedésének sebességére az elmélet és kísérlet útján lehozott eredmények összevágtak. Vízügyi Közlemények. XXVI. 5