Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

53 A Volga két ágban szakad a tengerbe; a Baktemir-ág rekesz-zátonyán szélesöndes időben 2'44 m., a Kamiziak-ágén 1 m. a mélység. Kedvező szél esetén a mélység az előbbi ágban 3'66—4'27 m.-re, az utóbbiban 2-44 m.-re emelkedhetik, míg a száraz felől fúvó szelek majdnem hasznavehetetlenné teszik a két ág bejáróját. A Kamiziák-ág mellékágainak elzárásával kedvezőtlen eredményt értek el, bár 4 millió frkot költöttek reá. A Baktemir-ágban egyszerű kotrással 1*22 m.-ről 2-44 m.-re emelték a mélységet. Egyetlen 40 lóerős kotrót használtak erre a czélra, bár a vezetőér feneke 128 m. széles és hossza 10 km. Ma már a kotrás segélyével körülbelül 2-74 m.-es mélységet tartanak fönn. A Dnjeper és a Bug mindkettő kiterjedt limán-ba ömlik ; amaz delta, ez torkolati öböl segítségével. A limán 60 km. hosszú és mintegy 20 km. széles s a tengerrel 4'83 m. mélységű szűkülettel közlekedik. E rekesz-zátony Ocsakoff nevet visel. Fölebb Nikolajeff-ig 6-l —12-20 m.-es mélységek vannak. Kotrás segítségével 1885-től 1887-ig az Ocsakoff-zátonyon 6-1 m, mély és 100 m. széles hajózó-utat nyitottak. Újabban folyamatban van a zátonynak 9'15 m.-re való mélyítése. A Dnjeper északi, Rvacs nevű ágát 5-34 m.-re mélyítették s jelenleg 6-71 m.-re kotorják ki. A Duna Szulina-ágának torkolatát párhuzamos mólókkal javították meg. A sikert azért érték el, mert a folyó aránylag kevés hordalékot visz; víztömegének csak 1/6700-ad része hordalék, vagyis 3-szorta kevesebb a Rhóne-énál. Azonkívül a hordalék fajsúlya csekély. A Fekete-tenger fajsúlya csak 1*017, míg a Középtengeré Г04 s így a Fekete-tengerben a folyó kisebb ellenállást talál s hordalékát messzebb rakhatja le. Azonkívül a parti áramlat eléggé állandó és erős s ez közreműködik, hogy a hordalék lerakódása a torkolat közelében csökkenjen. 1873-ban ezért már elérték a 6 25 m.-t, a torkolatban. De a mólókkal nem lehetett nagyobb mélységeket előállítani és Charles Hartley tanácsára a kotráshoz fogtak 1894 októberében. 1895 szeptemberében már 7-32 m. mélységet értek el. így tehát itt is a kotrás szolgált végleges megoldásul. A Missisippi 3 főágban szakad a Mexikói öbölbe, de 2 ág még mellékágakra szakad úgy, hogy a torkolatok száma 7, melyeken maximumban 4-6 m. volt a rekesz-zátony mélysége, míg 4 torkolati ágban a mélység 10-4—17-7 közt változik. A folyó vízhozománya 7—34.000 m

3 közt ingadozik, átlag 17.500 m

3 s az átlagos lebegő hordalék-hozomány 60 m

3 mperczenkint. Eads a South-Pass nevű torkolaton két, egyenkint 3600 és 24-00 m. hosszú, egymástól 305 m. távolságra eső móló segítségével 1880-ban 9'4 m. mélységet állított elő, bár 1875-ben ott csak 2 45 m. volt a mélység. És bár ez eredményt pusztán a mólóknak lehet tulajdonítani, a hajózó-út későbbi föntartása csak kotrással volt lehető. 1892-ben a Loutre-Pass-on töltésszakadás állott elő s a South-Pass víztömege ennélfogva megcsökkent s a rekesz-zátony emelkedni kezdett. A szakadás eltömése eddig 1,600.000 frkba került, de még dolgoznak rajta. Azonkívül kétségtelenül szükségessé válik 1913 körül a mólók meghosszabbítása. De ez sem fog tartós eredményt adni, mert a vezérér irányvonala oly helyre jut, hol a lerakódás gyorsan fog végbemenni s így a South-Pass-nak mólókkal való szabályozásával előbb-utóbb föl fognak hagyni. A figyelmet újabban a South-West-Pass-ra fordítják, melynek megjavítását úgy tervezik, hogy eltömik a folyó jelenlegi kiszakadásait, elzárják mellékágait s 305 m. szélességben 107 m. mély hajózó eret kotornak benne.