Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

110 A gát alapjában befogazásokat létesítettek, mert a termett talaj felső része többé-kevésbé átbocsátó a féreglyukak és növénygyökérzet miatt. Ezeket a fogakat gondosan hengerelték a tömőgéppel. Az alsó gátoldal hajlása fönt 3 : 2, lent 7 : 4. Valószínű, hogy a gát alsó részének enyhébb hajlása nem felel meg a gátkészítés mai, tökéletesebb módjának s meredekebb hajlás is megfelelő. A gátoldal fokozatos enyhébbé tétele csak a falazott gátak esetén szükséges, de a földgát sokkal nehézkesebb, sem hogy fölborulhatna. Az átszivárgás, kellő tömés mellett nem kíván ily enyhe hajlást s valóban a Vingeanne gátjának alsó oldala oly száraz, hogy a gyep csak nehezen fogamzott meg rajta. A gát felső tövében levő őrfal a középrészen leér a kemény mészszikláig, kis részben a kékmárgáig, az oldalakon a márgás agyagig. Az őrfal alakja két, alapjával egymásra tett trapéz. A felső trapezrészt, melynek oldalai kissé összehajlók, két döngölt földtöltés közé öntötték. A döngölés, illetőleg a töltés ülepedése a szivárgás nyílásait eltömi. A tömőhengereket ezért mindig gondosan a fal mellett járatták. Az őrfalat salakczementtel készült betonból állították elő, 300 kg. czementet adva 1 m

8 durván tört homokra. Ezt a betont 0'1—0-12 m.-es rétegekben öntötték s a rétegek jobb kötése czéljából föléjük czemfeit-tejet öntöttek s így jött reá a másik réteg. A betont kellő döngölés közt öntötték. A fal alapgödrében sok víz gyűlt össze építés közben, melyet czementcsöveken vezettek, melyek e czélra készült kutakba vitték a vizet, honnan kiszivattyúzták. E vízvezető csöveket később betonnal öntötték ki. A földgátak felső lejtőjét franczia szokás szerint falazattal burkolják, de a Vingeanne-gát lejtője oly nagy, hogy drága lett volna hozzá messziről szállított jó kövekből burkolatot készíteni s ezért 20 cm. vastag, helyben öntött portlandczemet-lapokkal burkolták. Szükséges, hogy a burkolatban hézagok legyenek, mert a hőmérséklet-változás és ülepedés megrepeszti az egy darabban készült burkolatot s a víz a repedéseken át a gáttestbe szivárog. Ezért minden lépcsőfokban illesztéshézagokat létesítettek. Azonkívül minden 3 m.-re függőleges hézagokat is készítettek. A betonlapok száma 4600 s a beborított felszín nagysága 23.510 m

2. A hézagokat agyaggal tömték ki 3 cm. mélyen a felszíntől s aztán 2 cm. vastag habarcscsal tömték el felül. A burkolatot alulról kezdték létesíteni s a betont táblánkint deszkázat közé öntötték, melyet később eltávolítottak s más helyen újra fölhasználtak. A lapokat a gyors kiszáradás ellen czementtejöntözéssel védték. A hézagokba öntözött habarcs közepén választékot hagytak, hogy a repedés ott támadjon. E választékot is czementtejjel öntötték ki. A víz színében megvastagítást adtak a betonlapoknak úgy, hogy itt a vastagságúk 0-2 m. helyett 0'4 m. Kisérletképeu néhány vasbetonlapot is helyeztek el, de ezek teljesen fölösleges, drága munkálatoknak bizonyultak. Két vízkivételi tornyot létesítettek : egyet a malomüzem czéljaira, egyet a csatorna táplálására. Mindkét torony egyszersmind árapasztóul is szolgál. Erre a czélra a tornyok 4 oldalán egy-egy 3-l m. széles nyílást létesítettek, melynek küszöbe 0'9 m.-re van a rendes víznivó alatt. Igj

r tehát 8 X 3-l = 24'8 m. hosszú árapasztó van. Hogy a víz rendes nívón tartható legyen, a nyílások sülyeszthető táblákkal zárhatók el, melyek éle felső állásukban épen a normális^ víznivóig ér föl. A táblák lesülyesztésével az egész nyílás szabaddá válik. E sülyesztőtáblákon kívül minden toronyban 3, egyenkint 0'8/1'0-es vízkivételi nyílás van