Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

109 A Vingeaniie torrens jellegű. Kisvize 50 l.-re száll le, árvize 35 m

3-re emelkedik mperczenkint. A víztartó ürfogata 87 millió m

s, míg a legnagyobb árvíz 72 óra alatt 3-7 millió m

3-t szállított; 1905 nov.-től 1906 áprilisig 29'1 millióm

3 folyt le a Vingeanneon. A vízgyűjtő kiterjedése 86-5 km

3, nem számítva bele azt a 610 ha-t, mely egy kis patak vízgyűjtő területe, honnan a vizet külön csatornával vezetik a medenczébe. A medencze rendes vízszíne 199 ha terjedelmű, középmélysége 4-35 m. A medencze árvize maximumban 35 cm.-rel emelkedhetik a normális nivó fölé a felső részen és 20 cm.-re az alsó részen. A gát a balparttól kiindulva 606 m. hosszban egyenes, a középen 400 m. sugárú ívben hajlott s a jobb oldalon ismét 287'74 m. hosszban egyenes. A gát homorúsága nem veszedelmes, mert nem valószínű, hogy ily nagy földtömeg mint boltozat működjék s minden darabja elég birós, hogy a víznyomásnak ellenálljon. Mindazáltal nem czélszerű kis görbületi sugár alkalmazása, mert ily esetben, ha a gát egy része csak kissé Í3 megcsúszik, a támadt nyílás a csúszás következtében nagyobbá válik. De itt a görbületsugár elég nagy és semmi csúszást nem észleltek. A gát lefelé hajlításával megnövelték a medencze ürfogatát a nélkül, hogy a gát költségét növelték volna. A völgy legmélyebb pontja a gát felső oldalán 10'41 m.-re volt a víztartó normális vízszíne alatt ; az ürítő zsilip küszöbét még 0'41 m.-rel mélyebbre helyezték. A gát koronája 1'8 m.-rel magasabb a vízszínnél, nem számítva bele a biztonsági padkát, mely a korona fölé Г15 m.-re ér. Ez a padka helyettesíti a mellvédő falat, mely nem czélszerű a föld ülepedése és a vizes talaj megfagy ása miatt. A gát legnagyobb szélessége az alján 43'89 m. A vízfelőli gátoldalt néha kevés számú lépcsőzéssel úgy készítik, hogy a hajlása lent igen enyhe, fölfelé azonban egyre meredekebbé válik. Az alsó rész enyhe hajlását a burkolat jó elhelyezése, a felső rész meredekségét a hullámok kellő megtörése okolja meg. Azonban a Vingeanne-gát felső oldalát egyenletes esésűnek vették, mert a tapasztalat azt mutatta, hogy a hullámtörésnek az ilyen lejtő jól megfelel s a gát tetejére legfölebb csak igen tinóm vízpor jut a hullámból. A mi a gátburkolatot illeti, hajlása a gáttestben alkalmazott anyag minőségétől függ. Nem szabad a gáthoz iszapos, turfás anyagot használni. A Vingeanne gáthoz jó anyagot vettek s ezért a lejtőjét s/

2 (3. alaphosszra 2 magassági hossz) meredekségűre vették. Ennél meredekebb lejtő nem tanácsos, mert a föld nem igen áll meg meredekebben. A gátnak egyik kényes része a töve, az a hely, hol a töltés a természetes talajjal érintkezik, melynek tömöttségéről nincs kellő tudomásunk. A víz igyekszik a termett föld és a töltés közt átszivárogni: A Vingeanne gátjánál az alaptalaj vékony kavicsrétege veszedelmes volt az átszivárgás dolgában. Ezt a réteget habarcsba rakott fedő kőlemezekkel zárták el a víz felőli oldalon. Azonkívül lábazati őrfalat s az őrfal kétoldalán erősen tömött földfogazatot létesítettek. Egyébként a gát részére a termett földfelszínt csak 0'5 m.-re hordták le. A gát legmélyebb pontján a vízszintes víznyomás csak Vi<r

e a gát súlyának, beleszámítva a felső gátoldalra gyakorolt függőleges víznyomást is. A csúszás együtthatója lévén, a biztosság az elcsúszás ellen háromszoros.