Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

9 át a vegyi alkat lényegesen megváltozik. Általában hidralizáczió tapasztalható, vagyis a lebegő anyagból egyre több oldódik föl. Vegyi tekintetben a szennyes víz közömbös, savas, vagy aljas hatású leliet. Savas hatású folyadékban nem foganatosítható a biologiai eljárás s előbb vegyi szerekkel a vizet közömbösíteni kell. Míg a közömbös szennyes víz biologiai kezelés következtében beállott erjedés után savassá válhatik ; ebben az esetben is közömbösíteni kell a folyadékot. Az aljas hatás sem kedvez a mikroorganizmusok fejlődésének, bár csekély mértékű aljasság nem árt. A csatornavízben levő tisztátalan anyagok súlya átlagban 1 m

8-kint 15 kg. Pl. a párisi főgyűjtő 1 m

s vizében ásványi anyag 1/058 kg., szerves anyag 0587 kg. volt, összesen tehát P645 kg. Néha, főként ipari városokban a szennytartalom 2—2-5 kg.-ra is fölmegy. A csatornalé tisztátalanságaiból csakis a jellegző dolgokat szokták nyilvántartani. Ezek: t. a szenny összes súlya; 2. a szerves anyagok összes súlya; 3. oxidáczió-képesség; 4. nitrogéntartalom; 5. szerves széntartalom; 6. különböző anyagok és tulajdonságok : kénsav, klór, keménységi fok, oximéteres fok, foszforsav, hamuzsír stb. A szennytartalmat rendesen milligrammokban literenkint szokták kifejezni, vagyis milliomod részekben. A lebegő anyagokat szűréssel tartják vissza a vizsgálat alá vett vízből ; a lebegő anyagok súlya p

s. Az oldott anyagokat bepárologtatás útján kapják; a bepárologtatás 100°, 120°. 140°, sőt 180°-nál is történik ; fődolog, hogy az összehasonlítás alá vett szennyes vizek bepárologtatása ugyanannál a hőfoknál történjék; súlyuk p

d. A két súly összege P = p

ä -)- p

d közelítőleg megadja az öszszes súlyt. A lebegő és oldott anyagokat összekeverve platina csészében vörös izzásig hevítik. Ekkor тс súlyveszteség áll elő, mely nem adja meg pontosan a szerves anyagok p„ mennyiségét, mert valamivel több súly illan el a fölbomló ásványos sók és elillanó kristályvíz miatt; ez a súlytöbblet m; másrészt a szerves sók egy része n, nem illan el úgy, hogy тс = p

0 -j- m — n. Rendesen azonban m és n nagyon kicsiny számok úgy, hogy тс meglehetősen megadja a szerves anyagok súlyát. Ha aztán megtisztították a vizet, akkor belőle hasonló módon meghatározzák a szerves anyagok o) mennyiségét s " — viszonyszám a tisztulás perczentuális тс arányát adja. Természetes, hogy а тс és ш szám nem ad tiszta képet a szennyről, mert csak a mennyiséget és nem a minőséget mutatja. Az oxidáczió-képességet rendesen valami oxidáló anyagnak, főként káliurnhipermangánnak a szennyes vízben levő idegen anyagokhoz töltésével és bizonyos ideig egyiitthagyásával határozzák meg. Az eljárás változik, a mint a vízben levő anyagokat aljas, vagy savas állapotban, hosszabb vagy rövidebb ideig teszsziik ki a káliumhipermangán hatásának. És így előbb az eljárásban meg kell állapodni, hogy összehasonlításra alkalmas eredményeket nyerjünk. Ha C

0 az С oxidáczió-képesség, akkor \ = — adja a szerves anyag súlyegységére jutó oxigén mennyiségét. A nitrogén mennyiségének meghatározásakor tisztában kell lennünk, hogy minő alakban fordul elő a szennj-es vízben. A négy elemű szerves anyagok