Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

10 könnyen erjednek s így a nitrogén más és más vegyületek alakjában lép fel. Van szerves nitrogén, mely első alakja a nitrogén előfordulásának. Ha az erjedés megkezdődött, a nitrogén egy része ammóniákká változik, ez az ammoniálcos nitrogén. A bomlás további folyamatában aztán nitrátok keletkeznek. Ez utóbbi a szennyes vízben csekély mértékben fordul elő, mindazáltal a biologiai eljárás szerinti tisztításban mennyiségének meghatározása fontos, mert jóformán ez állapítja meg a tisztulás mértékét. Az ammóniák-sókban az ammoniákot gyöngén aljas hatású anyaggal, mint a magnézia, helyettesítjük s a szabad ammoniákot kénsavas folyadékban desztillálással határozzák meg. A szerves nitrogén meghatározása czéljából a nitrátoktól Ulsch eljárása szerint megfosztott folyadékból Kjehlclahl eljárása szerint meghatározzák az összes nitrogént, melyből aztán levonják az ammoniákot. A szerves nitrogén a legveszedelmesebb része a szenynyes víznek, mert erjedése, bomlása a káros mikroorganizmusokkal kapcsolatos, míg a nitrát, mint erjedési termék, nem veszedelmes. A szerves nitrogén a jövendő veszedelem, a nitrát az elmúlt veszedelem, mondja Thudichum. A szerves szén meghatározása nem olyan fontos, mint a szerves nitrogéné; mindazáltal, ha a szennyes víz nem tartalmaz négy elemű szerves anyagokat, hanem csak szénhidrátokat (pl. a czukorgyárak szennyes vize), akkor igen jó fölvilágosítást ad. A meghatározás König módszere szerint úgy történik, hogy a szerves szént savas közegben oxidálják káliumhipermangánnal. A fejlődő szénsavat mészszel kötik le, melynek súlynövekedéséből meghatározzák a szerves szenet. A szerves szén és szerves nitrogén mennyisége együttvéve a szerves anyagok mennyiségét adja meg. A víz keménységét a földes sók okozzák. Meghatározásuk szappanoldattal történik. A szappan zsírsavai a földes sók meszéhez és magnéziájához kötődve oldhatatlan csapadékot adnak. Ha tehát a szennyes vízhez beosztásos üvegből alkoholban föloldott szappant öntünk, a csapadék azonnal jelentkezik ; a kicsapódás akkof teljes, ha még egy kevés oldat hozzáöntésével a folyadék kavarásakor állandó hab létesül. A beöntött szappanoldat mennyisége megadja a keménységi fokot, melyet a beosztásos üvegről leolvashatunk. A franczia keménységi fok megállapításakor bizonyos mennyiségű vízhez, olyan normális szappanoldatot használunk, hogy egy keménységi fok megfeleljen ^qq^qq

q CaCO,-nak, vagy neki megfelelő földes sóknak. Az angol és német fok különbözik a francziától. 100 franczia fok 70 angol és 56 német foknak felel meg. Ha így meghatároztuk a keménységi fokot, a vizet fölforraljuk és ily módon a karbonátokat kicsapjuk. Ez úton a vízben csak a földes szulfátok maradnak, melyek meghatározásával az állandó keménységi fokot kapjuk meg. Az összes keménység és állandó keménység különbözete az időleges keménységet adja. Az esővíz keménysége 0—10°, az ivóvízé о—30°, egyes szennyes vizeké 40—70°. Szokás még a foszforsavas sókat is meghatározni, melyek a szerves nitrogénnal együtt a folyadék trágyaértékét adják. De ez az érték csak elméleti, mert az a fő, hogy e trágyaanyagok minő alakban vannak jelen s a növények képesek-e könnyen fölszívni. A vegyi vizsgálaton kívül a bakteriológiai vizsgálat is szükséges. Ebben a tekintetben a mikroorganizmusok számát és minőségét határozzák meg. A mikro-