Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

,96 A munkálatokra 27,500.000 frkot irányoztak elő 1880-tól kezdődő 18 év alatt. A szélesség a középvízben 230 m.-töl fokozatosan nő 340 m.-ig a hollandiai határ felé. Míg Bingen fölött a meder 800—1000 m. széles, addig a Bingen alatti sziklaszorulatban inkább torrens benyomását teszi a folyó. A bingeni lyukban a vezető ér szélességét csak 30 m.-re vették, nehogy a felső szakasz nivója nagyon leszálljon. A hajózás megkönnyítésére egy másodrendű vezető eret is létesítettek l-5 mélységgel a lemenő hajók számára, melyek kisebb terhelésűek. Ugyancsak ily másodrendű ere't nyitottak Bacharach és Kaub közt is, de mivel itt 1896 óta megvan a kellő mélység, a fölfelé menő hajók is használják. Bingen és St.-Goar közt főként sziklarobbantásból áll a szabályozás. Néhol 10 t.-ás aczélhegyüvaskossal törték a fenéksziklát. Helyenkint buvárharangot használtak a sziklatöréshez, főként a robbantó lyukak fúrásához és előkészítéséhez. A törmeléket különleges kotrókészülékkel távolították el. Néhol a régi sarkantyúmüvek fejét párhuzamos müvekkel kötötték össze. A szabályozással 2 m. mélységet értek el a középkisvíz alatt 120 m. szélességben. Bövid szakaszokban a hajózó szélesség 95 m.-re szükül. St.-Goar és Koblenz közt, valamint Koblenz és Andernach közt féloldali párhuzamos müveket, fenéksarkantyúkat és küszöböket létesítettek és kotortak. A túlszéles medret összeszükítették, a mellékágakat szabályozták. Néhol két vezető eret létesítettek. Andernach és Bonn közt a meder szabályos s itt csak kevés munkálat történt a föntebbi szakaszon ismertetett elvek szerint. Bonn és Köln közt is kevés tenni való volt. Itt a medret régi sarkantyúmüvek szabályozzák. Köln és Düsseldorf közt a meder nagyon kanyargós, de egyetlen egy átvágást sem létesítettek. Itt főként a partokat biztosították. Érdekes, hogy a Benrath és Düsseldorf közt a partok elmosását sarkantyúmüvekkel akadályozták. E sarkantyúk a XVIII. század közepén fasinamüvekből merőleges végződéssel készültek. Később 1 : 1, majd még enyhébb hajlást adtak a fejnek. A sarkantyúk a vízfolyás szerint eleinte lefelé irányultak, később a partokra merőlegesen, vagy enyhén fölfelé hajolva készültek. De nem igen volt sikerük, mert a sarkantyúk közt kimosások létesültek. Majd 3 szögalakú sarkantyúkat készítettek, később 1 : 6 vagy 1 : 8 hajlással vízbemerülö sarkantyúk épültek. Nem készítettek párhuzamos müvet, mert a sarkantyúk közt a tér feltöltése könnyebb, mint a párhuzamos müvek háta mögött, mert a sarkantyúk közé az anyaghordó hajók beállhatnak. Űjabban a sarkantyúk fejét összekötik elborítható párhuzamos müvekkel. A kívánt 3 m. középkisvízi mélységet azonban csak kotrással tudták elérni. Ezenkívül megszabták a középvíz 300 m. szélességét is. 1880 óta fasina helyett kavicsból készítik a müveket. Ezenkívül megjavították számos helyen a mellékágak elzárásával a föeret. Düsseldorf és Ruhrort közt a folyás sokkal rendesebb. Itt is főként sarkantyúkat és kotrást alkalmaztak. Ruhrort és Xanten közt ismét kanyargós a folyó. Itt számos átvágást alkalmaztak, hogy a községeket az elmosástól megmentsék. Néhol sarkantyúkkal védelmezték a partot. Számos eredménytelen és rendszertelen szabályozó müvet építettek e szakaszon s csakis folytonos kotrással tudták a vezetőér mélységét valahogy