Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

9-> két ág közt alacsony, kavicsmezös ártér van, melyen a meder gyorsan áthelyeződik s a szabályozás a medret még nem állandósította. A Lauter beömlésétöl a Neckarig a meder mesterséges. 17 éles kanyarulatot átvágtak ; a szélesség 240 m. ; az átvágások egyenesek, vagy gyenge hajlásúak.. A legkisebb görbületsugár 972 m. A hordalék lefelé az eséssel finomul. A Lauter beömlésénél tojás, Germersheimnál mogyoró nagyságú a kavics, míg Mannheimnál több a homok, mint a kavics. Mannheim és Strassburg közt még nincs jó hajóút. Ha a víz a középvíz nivója alá száll, a hajózás szünetel. A 240 m.' széles nagyvízi meder közt kisvízi medret akarnak létesíteni fenéksarkantyúkkal, küszöbökkel és párhuzamos müvekkel. Strassburgnál 160, Sonderheimnél 180 m. szélesre akarják venni ezt a medret a víz: színében és 130—150 m.-re a fenéken. Az inflexióknál megkisebbítik a mederszélességet Strassburgnál 88, Sonderheimnél 92 m.-re. Remélik, hogy 16,900.000frank költséggel 11 hónapon át évenkint 2 m. vízmélységet állítanak elö. E szabályozás Strassburg és Sonderheim közt 85 km.-re terjedne. Innen Mannheimig már megvan a kellő mélység, vagy legalább is előállítása folyamatban van. Mindazonáltal 1900-ban csakis 4 hónapig volt itt teljes terhelésű hajózás. Főként kotrással tartják fenn a gázlókon a hajóútat addig is, míg a 14 évre terjedő szabályozó munkálatok elkészülnek. Felmerült az oldalcsatorna terve is, de a folyó két partján levő német állam versengése folytán a folyószabályozás mellett döntöttek. Manheim és Mainz közt az esés enyhe, bár sok kanyarulatot vágtak át. Még. kisvízkor is elegendő itt a mélység. A meder középvízkor 300 m. széles, kivételesen, egyes helyeken 5—700 m., más helyeken 235-ig csökken. A hajózó útat párhuzamos müvekkel, vagy a partra merőleges sarkantyúkkal létesítették, melyek fejét párhuzamos müvekkel kötötték össze. Mainz fölött 2-5 m. a vízmélység középkisvízkor, míg alatta hasonló körülmények közt csak 2 m. Ez nem felel meg a folyótermészetének s csak kotrással volt elérhető a Mainz fölötti nagyobb mélység. Mainz és Bingen közt sok akadálya volt a szabályozásnak. A folyó medre lapos, mellékágakban megoszló, a Majna sok homokot zúdít belé s minden árvízkor eltömi a vezető eret. A bajon a meder összeszorításával akartak segíteni, de a jobbparti birtokosok azt állították, hogy a nap visszaverődése a széles víztükörről, szükseges a szőlőtermeléshez és hogy a töltések mögött esetleg felgyűlő víz káros az egészségre. Ezenkívül Hessen és Nassau a költségek hozzájárulásán is összevesztek. 1884-ben végre elhatározták, hogy a szabályozó müveket csak a középvíz nívójáig emelik. 1886-tól 1891-ig tartottak a munkálatok s jelenleg a középkisvíz színe alatt 2 m. a vízmélység. A munkálatok a következők voltak: 1. Eltávolították azokat a sarkantyúkat, melyek a kisvízí medret nagyon összeszorították. 2. Megnyitottak egy mellékágat, hogy a parti érdekeltek a folyóhoz közelebb jussanak. 3. Kotortak. 4. Alacsony párhuzamos müveket létesítettek. 5. Eltávolítattak némely párhuzamos müvet. 6. A kotrás anyagával feltöltöttek némely elzárt mederrészeket. A normális szélességet 450 in.-ben állapították meg. Bingentöl a hollandiai határig kisvíz idején az 1879-iki megállapodás szerint a következő mélységeket igyekeztek elérni a kisvíz (1'5 m.-es kölni vízállás) alatt: 2 m. mélység 90 m. szélességben Bingen és St.-Goar közt, 25 « « 150 « « St.-Goar és Köln közt, 3-0 « « 150 « « Kölntől a holl. határig.