Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)
22. füzet
,83 mellett húzódjanak. A hajó támasztékai a javítóban régente fából, újabban öntött vasból vannak. A medencze megtöltése oldalvezetékekkel jobban történik, mint a hajókapúkon alkalmazott tiltókon. A víz kiszivattyúzása gőzgépekkel, mintegy 3 óra alatt történik. A szivattyúzás tartamát nem megokolt rövidíteni, mert a hajó fokozatos megtámasztására idö kell. A hajójavítókat vagy hajózó társaságok, vagy a kikötöhatóság létesítik. Az elsőnél a jövedelmezőség a főszempont, míg a hatóság létesítette hajójavítók gyakran nagyon kevés százalékát hozzák a befektetésnek, mindazonáltal a jó kikötő elengedhetlen fölszereléséhez tartoznak. Ezért a kikötödíjakat úgy kell megszabni, hogy a hajójavítót nem használó hajók is hozzájáruljanak a hajójavító fönntartásához. Ezért mindenütt a hajójavító díjai jóval alacsonyabbak, mint a befektetés kamatai kívánnák. Nobel jelentése Rotterdam úszó dokkjairól szól. Rotterdamban az alapozó nehézségek miatt csak úszó dokkok vannak, még pedig 3, melyek 48, 90 és 110 m. hosszúak és a támasztékok közt 20-4 m. szélesek ; kettőnként csoportosítani lehet őket 138 és 158 m. hosszú dokkokká. Minden dokk pontonból áll két oldali szekrénynyel. A szivattyúk 2 óra alatt teszik szárazzá a dokkokat. A kongresszus megvitatván a hajójavítók kérdését, Franzius javaslatára a következő határozatokat hozta: 1. Midőn a hajójavító a hajózás általános érdekét szolgálja, mindig a száraz dokkok az ajánlatosak; ha üzleti czélból létesülnek, akkor más, olcsóbb rendszerek a kedvezőbbek. 2. Nem lehet kimondani, hogy a nagy hajók javítására a száraz vagy az úszó dokkok a kedvezöbbek-e ? A körülmények döntenek. 3. E körülmények : a dokk bíróssága, az építéshez rendelkezésre álló idö és a berendezés olcsósága. 2. A hajóút alkotó elemei. (Des éléments constitutifs d'une voie navigable considérés au point de vue de sa capacité de fréquentation et de l'utilisation du matériel de batellerie). írták : Gustave Cadart és L. Barbet. A hajóút alkotóelemei : a hosszabb-rövidebb nyílt böge, a zsilipek vagy emelök, a tűnnélek, csatornahidak stb., melyek közül egyesek a hajóút forgalmának nagyságát, mások a közlekedő hajók veszteglésének idejét határozzák meg. Az értekezök csakis a böge hosszának és keresztmetszetének megállapításával foglalkoznak oly czélbol, hogy a hajók veszteglése lehetőleg minimum legyen. A kérdés megoldásához föltételezik, hogy a hajók mind egyenlő sebességgel haladnak. Ha N az egyik, N' a másik irányban közlekedő hajók maximális száma, melyet a hajóút befogadhat, T b és T' b az az idö, mely alatt a hajó a rendes méretű, T r és T'r pedig, mely alatt az összeszorított csatornaszakaszokat megfutja; Т я és T'. t az az összes idö, mely egy hajó vagy hajóvonat vesztegléséhez szükséges, míg a szük szakaszokba bejuthat, akkor a lehető forgalom nagysága, melyet az egész út hosszában közlekedő hajók száma állapít meg, a közlekedés időtartamának egysége alatt (rendesen egy év) a kővetkező kifejezéssel arányos : N . Tb + T r~+ T a + T'b + T' r + T'a lia a hajóútnak nincs összeszorított szakasza, pl. természetes vízfolyás, akkor T r, T a, T'r, T' a értéke 0 s így a közlekedhető hajók száma a következő kifejezéssel arányos: N , N' TT^íV
