Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

7H tokát mondta ki a kongresszus: 1. A kamrazsilipek a legegyszerűbb és legkevésbbé kényes eszközök a csatornabukások legyőzésére. A takarékmedenczék megengedik a vízfogyasztás erös csökkentését anélkül, hogy a zsilipelés idejét nagyon megnövelnék. Czélszerü tanulmányokat folytatni a vízfogyasztás további csökkentésére. 2. Ha a bukás rövid darabon nagy, akkor a nagyforgalmú csatornákon a kettős zsilipes lépcsők igen jó szolgálatot tesznek, ha a tápláló víz bőséges. Ha a vízmennyiség csekély, a függőleges emelök kipróbált kedvező megoldást adnak. 3. A siklók, melyeket eddigelé csak kisméretű hajókra alkalmaztak, szellemes javaslatnak tűnnek föl a nagyforgalmú csatornákon is. A kongresszus óhajtja, hogy a gyakorlati kipróbálás czéljából mielőbb egy ily szerkezet épüljön. Barbet azt hiszi, hogy a lépcsős zsilipes kamra csak akkor felel meg a forgalom követelményeinek, ha a két egymás mellett baladó hajó számára készült csatornában elkülönülten menő hajók minden várakozás nélkül mehetnek át a zsilipeken, vagyis hogy a két zsilip közti böge hossza többszöröse legyen annak az útnak, melyet a hajó a mindenik kamrában való átzsilipelés tartama alatt a bögében megfut. Szorosan véve e többszörösséget nagyon redukálhatjuk, ha két hajó kitérésére a zsilip mindkét végén elegendő térről és berendezésről gondoskodunk. Ügy hogy a bögék minimális hossza 120 m.-re sülyedhet. Pl. öt, 8 m. bukású zsilipet 800 m. hosszúságban helyezhetünk el. így tehát a lépcsős zsilipeket nem szabad úgy elhelyeznünk, hogy az egyik zsilip vége a másiknak eleje legyen, hanem köztük a hajók kitérésére alkalmas közt kell hagyni. Igaz, hogy az ilyen zsilipelések nagy vízfogyasztással járnak, de a takarékmedenczék alkalmazása nagyban segít a dolgon. Schnapp szerint sokkal jobb a medenczék számának szaporítása, mint kiterjedésük növelése. A képlet, melyből ez következik, a következő : H + n (h + 2z) Hi = + 1 hol HJL a tényleg emésztett vízoszlop magassága, H a nyomásmagasság, n a medenczék száma, h a maximális vízmagasság és z a minimális vízmagasság a medenczékben. Vagyis a tényleg megtakarított vízmagasság: H — H

x = " (H — h — 2z) 1 n + 1 x ' Valójában ugyanolyan területű medenczékre h = к (H — H

x), hol к állandó és így H - H, = (k + 1

}

D

n + , (H - 2z), mely kifejezés n-nel növekedik. Azonban a takarékmedenczék számát a kezelésük nehézsége miatt nem szaporíthatjuk túlságosan. Vannak más eszközök is a víz megtakarítására s ebben a tekintetben Béthancourt és Schnapp adtak útmutatást. Barbet kifogásolja a heinrichenburgi emelőt és a Francziaországban divatos hidraulikus emelőknek előnyt ad az úszó emelök fölött. A lépcsős zsilipes kamrák megrövidítik a bukáson való átjutás idejét, mert a különböző zsilipeken több hajó mehet át egyszerre, míg az emelőkön csak egy ugyanazon idő alatt.