Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

,77 Kuhn szerint a kamrazsilipek legfólebb 5—6 m. esésüek lehetnek és így csak 10 m. magasságkülönbség legyőzésére valók. A függőleges hajóemelök 16 m. magasságig és 400 t. birósságig alkalmazhatók. A Duna-Odera-csatornánál 195 m. magasságot kell legyőzni és 600 tonnás hajókat kell fölemelni. Ide 43 drb 3'40—5 m.-es esésű zsilip volna szükséges. De czélszerübb a siklók alkalmazása. Még pedig 7 siklót hoz javaslatba. Prerau mellett pl. az esés 35'9 m. s ide nem is lehetne más, jobb megoldás, mint a hajósikló. Schönbach szerint 10 m.-nél nagyobb esésnél lépnek előtérbe a mekánikus hajóemelök. A függőleges irányú emelők 10—20 m.-ig czélszerüek. Schönbach leírja egy Amerikában, az Érie-csatornán építendő hajóemelö terveit, melyek szerint 1350 t.-ás hajók emelhetők. Az emelő két kamra, melyek mindenike búvárharangszerü készüléken nyugszik. A két harang 0-3 atmoszféra nyomású sűrített levegőt tartalmaz és szifon-csövei közlekedik. Azonkívül mindenik léggyüjtö-rezervoárral kapcsolható össze. Midőn az egyik kamra fönn van, a másik alant ; a szifon vízzel van telve s a felső harang a rezervoárral közlekedik. Ha a felső kamrába víztöbbletet bocsátanak és a szifont kiürítik, a felső kamra le, az alsó fölfelé kezd szállni. 20 m.-en felüli bukásnál a siklók alkalmazását javasolja, még pedig a kamrákat az útirányban elhelyezve, ha az esés 1/

8-nál nem nagyobb, különben pedig az útra merőlegesen. A szárazon vontatás is némely esetben megfelelő. A kamra-kocsik kerekei helyett hidraulikus csúsztatókat javasol, melyekkel kedvező kísérleteket tettek. Á Duna—Odera-csatornához hajósiklót javasol. Géraszimoff csakis a folyók kamrazsilipes gátjaival foglalkozik és egy különleges saját találmányú duzzasztó müvet ír le. Laurell a Wenern és a Kattegat közötti nagy hajózó út terveit ismerteti. E hajóútat Polhem tervei szerint 31 m. hosszú és 3 m. bemerülésü hajókra kiépítették már, de most a méretek elégtelenek. Az újonnan tervezett csatorna feneke 26 m. ; ahol a hajóút természetes vízfolyásban vezet, ott a fenék 60 m., a vízmélység 6-3—6'5 m., a zsilipek 6 —8 m. bukásúak és 110 m. a hasznos hosszúságuk, 15 m. a szélességük, 6 m. vízborítással a küszöb fölött. E munkálatokat a sziklába kell bevágni. A kamrákat megtöltő oldalvezetékek helyett fenékvezetéket alkalmaznak, melyet deszkapadozat föd el s melyen elzárható nyílások vannak csöves elzárókkal. Egy 8 m. esésű zsilipet 5—6 perez alatt lehet megtölteni. Takarékmedenczék nincsenek, mert víz bőségesen van. Végül fölhívja a figyelmet két 23—24 m. magas megépítendő gátra, mely' a hajózás elősegítésén kívül tetemes mozgató erőt szolgáltatna. Raymond két tervet ismertet, melyek szerint az amerikai Nagy Tavakat az Oczeánnal nagy hajók számára lehetne összekötni. Az egyik terv 6'4, a másik 9-1 m. mélységen alapul, ott 183 m. hosszú, 18'3 széles, itt 226 m. hosszú, 24'4 m. széles zsilipek lennének, kettős lépcsőben elhelyezve. A bukás 12'2 m. a lépcsözsilipeken. Azt hiszi, hogy 15 8 m. esésig a zsilip megfelelő. Bubendey 9 kérdést óhajt a kongresszus szavazata alá bocsátani a nagy bukások legyőzése dolgában. A jelentéstevö leírja végül egy oszczilláló kamrájú hajóemelö tervét, mely szerint a kamra ellensúlylyal egyensúlyozva tengely körül fel és leívben oszczillál. A kongresszus határozatai. A bemutatott értekezések, valamint a Bubendey fölvetette kérdések fölött hosszabb vita indult meg s aztán a következő határoza-