Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)
22. füzet
51 tevése szerint a belső súrlódás £ tényezőjét állandónak veszi (a Boussinesq-féle elmélet szerint e a vízmélység szerint változik) és lehozza, hogy a belső súrlódásnak általában csekély befolyása van a jelenségre; olyan a hatása, mintha valamivel csökkenne a tengelyvonal esése és a fenéksurlódás. Ez elméleti fejtegetések után a Fargue-îèle szabályok helyességét igazolja : 1. hogy a hosszanti metszet csak akkor mutat szabályosságot, ha a görbületek fokozatosan változók ; minden hirtelen és erős görbület a mélység erős változását okozza; 2. hogy a csúcspont görbülete megállapítja a vele kapcsolatos fenékmélyedés nagyságát ; 3. hogy a legnagyobb és legkisebb mélységek eltolódnak a görbület csúcspontja és az inflexiópont alá; 4. hogy a görbe két szélső pontján húzott tangensek külső szöge elosztva a görbe hosszával, megállapítja a fenék középmélységét; ebben a dologban azonban az elmélet és a Garonne-on tett észleletek közt némi különbség van, mert a Garonne mélysége a szélességhez viszonyítva, nem eléggé kicsiny ; 5. hogy ha a görbület folytonos változású, a görbület görbéjének tangense megállapítja a völgyút hajlását. A lehozottakból világos, hogy valamely folyó kisvízi medrének szabályozásakor első sorban is a folyás tengelyvonalának helyes megállapítása a fontos. Itt is az egyenes folyószakaszra Hl = b 1U» formula érvényes. Az U sebesség úgy választandó, hogy a fenék kimosása ne történhessék meg. Ha most a vízmélységet úgy veszszük föl, amint a hajózás megkívánja, az esést úgy fejtjük ki, hogy e kedvező sebesség előálljon. A tengelyvonal egyenletéül y = A sin Bx képlet szolgál, melynek A és В állandóit úgy határozzuk meg, hogy a követelményeknek megfeleljenek. Nem elég tehát a kisvízi meder összeszorítása a hajózó mélység előállítására ; kedvező esést is kell a vonal kifejtésével, görbületekben való vezetésével előállítani, hogy a folyó medre állandóságot mutasson. A hajózó folyó vonalozásának feladata tehát hasonló az út, vagy vasút vonalozásáéhoz. Itt is, ott is meg lévén adva a talaj természete, a járómü és motorikus erő, szükséges megállapítani a minimális távolságot, melyen a járómü mozgatása kedvező. A folyók esetén csakis duzzasztó gátak létesítésével kerülhetjük el a hajózó vonal kifejtését. E lehozott törvények állandó vízmennyiség feltételezése mellett állanak. De a folyó víztömege változó s így, ha bizonyos víztömegre szabályoztuk a folyót, más víztömeg más vonalozást kíván meg. De mivel az árvíz aránylag kevés ideig tartó jelenség, minden változás, amit az árvíz a mederben előidézett, módosul a kisvizek beálltával s a meder lassankint visszanyeri a kisvizeknek megfelelő alakját. Ezért a kisvízi hozományra kell a szabályozást alapítani. Poisson a lehozott szabályokat a Loire-ra alkalmazza. A hajózóút szélességének meghatározása a kisvízi meder szélességének megállapításában áll. Ha Q a kisvízi hozomány, D a keresett kisvízi mederszélesség, H a vízmélység, U a középsebesség, akkor 0 = Ez a mederszélesség az inllexiópontokban. Hal' a völgy általános nU esése, L a völgy hossza és I a szabályozott meder esése, S pedig a hossza (mindkettő a tengelyvonalban mérve), akkor I' L Т = s = n 4*
