Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

IS 1875-ben a folyó egész hosszára terjedő forgalom 240.000 t. volt, 1885-ben már 550.000 t. és 1895 ben Boroszlótól lefelé 1,900.000 t.-ra emelkedett. Boroszló forgalma 1885-től 1898-ig 92.500 t.-ról 2,018.857 tonnára, Küstriné 1873-tól 1898-ig 73.802 t.-ról 750.494 t.-ra emelkedett. 1842-ben a legnagyobb hajók t.-tartalma 75 t. volt, 1887-ben 400 t. Általában a legtöbb hajó 100—200 t.-ás. 1816 tói 1897-ig a szabályozás és fenntartás összes költsége 71,629.733 frkra rúgott. Az újabb munkálatok km -kinti költsége 94.310 frk. Az évi fenntartás átlaga 1948 frk kilométerenkint, de újabban ez összeg erősen megnövekedett úgy, hogy bátran 3000 írkra tehető. A törekvés oda irányul, hogy az Odera vízmélységét a hajózható szakaszon mindenütt 1'4 m.-ig növeljék s így a 400 t.-ás hajók kisvíz idején is közlekedjenek. Ezt vagy csatornázással, vagy a kisvíz mennyiségének megnövelésével lehet elérni s e czélból a Neissén és Boberen völgyzáró gátak létesítése válnék szükségessé. Ez utóbbi megoldás, bár nem olyan biztos, mégis legolcsóbb volna s csak 38 millió frkba kerülne. A Visztula. A Visztula forrása az Elba mellett van. 1125 km. hosszú folyásából 232 km. esik Németországra, a többi Orosz-Lengyelországra és Osztrák-Sziléziára jut. Összes esése 650 m., melyből 38'5 m. Németországra esik. 60 km.-re a Balti tengertől két ágra oszlik, melyek közül a jelentéktelenebb a Nógat, a jelentékeny a Visztula. Vízgyűjtő területe 198.285 km

a, melyből 33.326 km

2 Poroszországra esik. A németországi Visztula medre finom szemcséjű kvarczhomokból áll; sehoí sincs kavics. A partok homok és iszap keverékéből alkotvák. A folyó esése kilométerenkint 0"178 és 0'053 m. közt változik Németországban. A középkisvízi hozomány 550 m

s-töl 430 m4g fogy a határtól a tengerig ; a nagyvízi hozomány 8250 m

3-töl 5000 m

s-ig, a mennyiben a Nógat a víz egy részét elvezeti. A legkisebb vízhozomány 250 m

3-re száll le. Az árvizek hóolvadáskor, a kisvizek nyáron jelentkeznek. Ezenkívül augusztus és szeptember hónapokban is szokott néha árvíz lenni, de a veszélyes árvizek tavaszszal vannak, jégtorlódással kapcsolatban. A folyó egész hosszában Németországon töltések közé fogott ; de a jeges árvizek gyakran felülemelkednek a töitéseken. A Visztula volt a legelhanyagoltabb állapotban a német folyók közül. Jégtorlódáskor nagy sebességgel rohannak le a vizek s a partszaggatások sok bajt okoznak. 1830-ig rendszertelen szabályozómüvek létesültek. 1832-ben elhatározták, hogy a legkisebb víz alatt 1'2 m. mélységet állítanak elő. 1879-ig csak lassan haladtak előa munkálatok. Ekkor új programm alapján 1"67 m. mélység előállítását tűzték ki czélul a közép kisvíz alatt, mely 0:3 m.-rel magasabb a legkisebb víznél. A szabályozást sarkantyúmüvekkel hajtották végre. Vannak 7—800, söt 1000 m. hosszú sarkantyúk is, mert a meder helyenkint rendkívül széles volt. Az új meder fent 375 m. széles, míg a Nógat alatt 250 m. 1832 előtt voltak helyek, hol csak 0-40 m. kisvízi mélység volt. 1898-ban a helyzet gyökeresen megváltozott. Az orosz határtól a tengerig 1-2 m.-töl 3-20 m.-ig változik a mélység a közép kisvíz nivója alatt. A hajózó szünet évenkint 110 nap. A felső szakaszon nem tudták elérni az 1-67 m. mélységet, melyre törekedtek, míg az alsón jóval nagyobb mélységeket nyertek. 1896-ban a legkisebb víz alatt 0'83 in.„ söt 0'57 m. mélységű gázlók is voltak s az 1 m.-es mélység elég gyakori.