Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)
22. füzet
16 1893 és 1897 közt a 264 hajózó napon 0-6 m. alatt volt a mélység 2 napig, 0-6—0-92 m. közt 60 napig, O'92—1 'З közt 63 napig, 1-3—1"67 közt 36 napig, 167 fölött 103 napig. A hajózhatóság tehát kisebb, mint az Elbán. A szabályozás eredménye csak középszerű. A hajózás bár fejlődött a folyón, de nem ért el oly nagy forgalmat, mint az Elbán, vagy Oderán. Részben azért van ez így, mert a német Visztula csak csekély hosszúságú. Az egész német szakaszra kiterjedő forgalom 1875-ben 531,000 t. volt, 1898-ban 990.000 t. A forgalom legnagyobb része tutaj, mely Oroszországból száll alá. A 100—200 t.-ás hajók a leggyakoribbak a Visztulán, de 400—500 t.-ás hajók is vannak. 1888-ig a befektetés 38,300.000 frk, a fenntartás 16,600.000 frk, vagyis km.-kint 154.000 a befektetés és 5.264 frk az évi fenntartás. 1888 óta évenkint átlag 5 millió frkot fektetnek be a fenntartással együtt. A Weser. A Weser hajózhatóvá tétele mutatja azt az útat, melyet a többi német folyó szabályozásánál is előbb-utóbb követni fognak. Az eddig elért középszerű siker mindinkább arra fogja indítani a németeket, hogy folyóikat csatornázzák, miként ezt a Wesernél tervbe vették. Csakis ily módon tudják a kellő hajózó mélységet biztosítani rajtuk. A Weser csatornázása 2-5 m. vízmélység nyerése czéljából tervben van 25 millió frk költséggel Hamelntöl Mindenig 61 km. és 52 millió frk költséggel; Mindentől Brémáig 149 km., összesen 210 km. hosszúságban. Hamelntöl fölfelé Mündenig, a Werra és Fulda egyesüléséig 135 km. mint szabad víz szerepel, de Mündentöl Casselig a Fuldát már csatornázták úgy, hogy nemsokára a 135 km.-es szabad szakaszra is reá kerül a sor. A Weser vizének egy része a Rajna —Elbacsatorna táplálására, valamint a Weser-hajózás megjavítására szolgál s ez volt az indító ok, hogy a Hameln és Minden közötti részt csatornázták. A Weser tehát az Ems sorsára jut s nemsokára követni fogja az Odera s talán a többi német folyó is. 1840-ben 0'47 m.-es kisvízi mélység előállítására törekedtek s ezt el is érték. 1874-ben már Münden és Karlshafen között 0'8, Karlshafen és Vlotho közt l-0 m. és Vlotho és Bréma közt l-25 m. mélységet akartak előidézni, de még nem érték el e mélységeket. Münden és Karlshafen közt csak 0'45 m., Karlshafen és Vlotho közt 0'67—0'84, Vlotho és Bréma közt 0'79—1-25 m. a mélység a közép kisvíz alatt. A teljes forgalom 1875-ben 49.000 t. volt, 1895-ben 110.000 t. A hajók legnagyobb része 10—100 t. ürfogatú, bár 400 t.-ás hajók is közlekednek rajta. A Loirenak Maine és Nantes közti szakasza. A német folyók és a Loirenak a MaineNantes közti szakasza nagy hasonlóságot mutat. Mindenütt tavaszszal van az árvíz, nyáron a kisvíz. De a Loire kisvizei alacsonyabbak és hosszabban tartók. A meder a német folyóknál is, a Loire-nál is egyaránt mozgékony. Az esés a Maine és Nantes közt 0'189 és 0113 m. köztváltozik km.-kint s a rendes kisvízi hozomány 100 m 8. A német folyók tanulmánya megmutatta, hogy hosszú évek sora kellett ahhoz, hogy a szabályozó munkák némi javulást eredményezzenek a vízmélység dolgában s még máig sincs meg a kellő eredmény. A Loire-on a német módszer költséges, mert a kisvízi meder nagyon széles és hosszú sarkantyúk alkalmazásával érhető csak el a 120 m.-es kisvízi szélesség. Valószínű, hogy 2300 frkba kerülne a km.-kinti szabályozó költség, mint a Bhóne-nál.
