Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

hívnak, okozta a töltés sülyedését. A tengeri datolya szinte embrionális állapotban behatol a kövek finom repedéseibe és ott kifejlődik, kiüregeli a követ khémiai beha­tások létesítésével. A kö kioldott részei aztán a köböl kiürítödnek. A legnagyobb tengeri datolya, mely 12—15 cm. hosszú, csak 2—3 cm. vastag s a kö külsején csak néhány miliméternyi nyilás árulja el jelenlétét, mert a kagyló hosszúsági méretével befelé irányúivá van a köbén. Néha kagyló kagyló mellett létesül a köbén s nagy pusztítást visz benne végbe. Kifejlödhetésének nem ismerik a mélységi határát, mert több mint 10 m. mélységben is él. Az agyagtartalmú köveket és a maltert nem támadja meg. Az 1890—-91-iki nagy vihar erősen megrongálta az északi hullámtörőt; a 30 m 8-es kövek közül, melyek a koronát alkották, többet a kikötőbe dobott s a töltéstestben 2 helyen nagy törés létesült. A koronát ekkor 9 m. szélesre készítet­ték, két lépcsőben, melynek külseje 2-5 m., belseje 3 m. magas s mindkét lépcső­fok 4'5 m. széles. A külső lépcsőfokon aztán a vízszín fölé 5'5 m.-re emelkedő 40—42m 8 falazott tuskókat helyeztek el. A két lépcsőfok 50 cm.-es magasság­különbsége megakadályozza e mesterséges tuskóknak vihar alkalmával a kikötőbe csúszását. Igaz, hogy a magas hullámok átcsapnak az így létesített koronán, melyei. 10 m.-ig kellett volna emelni, hogy a víz át ne járjon rajta, de ez sok költségbe került volna. Ha a belső koronalépcsö megreped, akkor a hullámtörő hosszára merőleges irányban nagy tuskókra osztják a koronát s így csak a külső korona­lépcsö pusztul el. Algír hátsó kikötöje, az Agha-öböl, melynek új hullámtöröje a fökikötö déli és keleti hullámtöröjének szögpontjához kapcsolkozik. Ez utóbbiak az északi hullámtörő védelme alatt állván, kisebb méretekkel készülhettek. Az Agha hullám­törő kapcsolkozó része szintén az északi móló védelme alatt van,"de már 300 m.-re a bekötéstől a védelem megszűnik. Az Agha hullámtörő tervezett profiljának magja 15—100 kg.-os kövekből készült köhányás, melyet aztán kívülről két réteg természetes kötuskó véd, az egyik réteg fél m 8, másik fél m 8-en felüli kövekből, melyre aztán 20 m.-es mester­séges kötuskók feküsznek össze-vissza a fenéktől fölfelé. A köhányás magjára — 6 m. mélységtől fölfelé 3 réteg, rendezve rakott mesterséges tuskót helyeztek, melyek körülbelül a koronaszélességet állapítják meg. A külső részen e rendezett tuskórétegeket össze-vissza helyezett mesterséges tuskók védik, míg a kikötő felöl természetes kötuskók. A kötöltés külső rézsútja 5:4 hajlású (5 alapra 4 magasság) ; a^belsö rézsúté 6.5. A hullámtörő koronáját, mint az északi mólónál, lépcsősen készítették, melynek külső, alacsonyabb lépcsőfokára 5'5 m. magasságig érő hullám­védő tuskókat tettek. A munka kivitele részletekben történt A belső magot a külső oldali teljes méretű lejtövei egy évben készítették meg s e külső lejtöt a vízszínig vitték föl. Ennek a külső lejtőnek védelme alatt helyezték el aztán a rendezve rakott kötus­kókat. A belső magot fönt vékonyabbra, lent szélesebbre készítették a tervezettnél, míg a külső lejtöt fönt szélesebbre és lent keskenyebbre, hogy az ülepedés után a kellő lejtő előálljon. A lejtőben itt-ott mutatkozó egyenetlenségeket utólagosan hozták rendbe.

Next

/
Thumbnails
Contents