Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

hívnak, okozta a töltés sülyedését. A tengeri datolya szinte embrionális állapotban behatol a kövek finom repedéseibe és ott kifejlődik, kiüregeli a követ khémiai behatások létesítésével. A kö kioldott részei aztán a köböl kiürítödnek. A legnagyobb tengeri datolya, mely 12—15 cm. hosszú, csak 2—3 cm. vastag s a kö külsején csak néhány miliméternyi nyilás árulja el jelenlétét, mert a kagyló hosszúsági méretével befelé irányúivá van a köbén. Néha kagyló kagyló mellett létesül a köbén s nagy pusztítást visz benne végbe. Kifejlödhetésének nem ismerik a mélységi határát, mert több mint 10 m. mélységben is él. Az agyagtartalmú köveket és a maltert nem támadja meg. Az 1890—-91-iki nagy vihar erősen megrongálta az északi hullámtörőt; a 30 m

8-es kövek közül, melyek a koronát alkották, többet a kikötőbe dobott s a töltéstestben 2 helyen nagy törés létesült. A koronát ekkor 9 m. szélesre készítették, két lépcsőben, melynek külseje 2-5 m., belseje 3 m. magas s mindkét lépcsőfok 4'5 m. széles. A külső lépcsőfokon aztán a vízszín fölé 5'5 m.-re emelkedő 40—42m

8 falazott tuskókat helyeztek el. A két lépcsőfok 50 cm.-es magasságkülönbsége megakadályozza e mesterséges tuskóknak vihar alkalmával a kikötőbe csúszását. Igaz, hogy a magas hullámok átcsapnak az így létesített koronán, melyei. 10 m.-ig kellett volna emelni, hogy a víz át ne járjon rajta, de ez sok költségbe került volna. Ha a belső koronalépcsö megreped, akkor a hullámtörő hosszára merőleges irányban nagy tuskókra osztják a koronát s így csak a külső koronalépcsö pusztul el. Algír hátsó kikötöje, az Agha-öböl, melynek új hullámtöröje a fökikötö déli és keleti hullámtöröjének szögpontjához kapcsolkozik. Ez utóbbiak az északi hullámtörő védelme alatt állván, kisebb méretekkel készülhettek. Az Agha hullámtörő kapcsolkozó része szintén az északi móló védelme alatt van,"de már 300 m.-re a bekötéstől a védelem megszűnik. Az Agha hullámtörő tervezett profiljának magja 15—100 kg.-os kövekből készült köhányás, melyet aztán kívülről két réteg természetes kötuskó véd, az egyik réteg fél m

8, másik fél m

8-en felüli kövekből, melyre aztán 20 m.-es mesterséges kötuskók feküsznek össze-vissza a fenéktől fölfelé. A köhányás magjára — 6 m. mélységtől fölfelé 3 réteg, rendezve rakott mesterséges tuskót helyeztek, melyek körülbelül a koronaszélességet állapítják meg. A külső részen e rendezett tuskórétegeket össze-vissza helyezett mesterséges tuskók védik, míg a kikötő felöl természetes kötuskók. A kötöltés külső rézsútja 5:4 hajlású (5 alapra 4 magasság) ; a^belsö rézsúté 6.5. A hullámtörő koronáját, mint az északi mólónál, lépcsősen készítették, melynek külső, alacsonyabb lépcsőfokára 5'5 m. magasságig érő hullámvédő tuskókat tettek. A munka kivitele részletekben történt A belső magot a külső oldali teljes méretű lejtövei egy évben készítették meg s e külső lejtöt a vízszínig vitték föl. Ennek a külső lejtőnek védelme alatt helyezték el aztán a rendezve rakott kötuskókat. A belső magot fönt vékonyabbra, lent szélesebbre készítették a tervezettnél, míg a külső lejtöt fönt szélesebbre és lent keskenyebbre, hogy az ülepedés után a kellő lejtő előálljon. A lejtőben itt-ott mutatkozó egyenetlenségeket utólagosan hozták rendbe.